Madarakká váltak a múlt emlékei

Remélem az Újév elsöpri az év végi kellemetlenségeket.
Amellett, hogy kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak érzem a szűk magánéletemet, szeretnék elbúcsúzni az év végi kellemetlenségektől.
Az egyik a köhögés, nátha, ami még nem hagyott el, de ráparancsoltam, hogy az új évben nem akarok tudni róla.
Az emberi gonoszságot is elengedem. Igazán nem is érintett mélyen, csak sok tennivalót adott.
Örömmel vettem tudomásul, hogy nem sérült a lelkem, sőt hasznomra tudom fordítani a tapasztalatokat.
Készülődöm az ÉVBÚCSÚZTATÓra.
Mindenkinek csak jót kívánok.
A sok jókívánság erősítse meg a mai napunkat, és BUÉK. :)

Szíveteknek szebbik szavát várom

Már majdnem két hete kínoz a köhögés, az arcüreg és egyebek. Ilyenkor menekülő életet élek, ami azt jelenti, ha tehetem filmet nézek, vagy versekkel foglalkozom. A hallott és olvasott szavak elterelik a figyelmemet a bajomról.
A szónak hatalma van. A szavak jelentésükkel belém ivódnak, és elkísérnek utamon.

A versek a Mindenség szavai. Nekem úgy jönnek, le zuhognak be a szavak, ütemek, dallamok, mintha nem is tőlem erednének. Valami ellenállhatatlan erő arra késztet, hogy leírjam őket. Néha arra, hogy fésüljem át kicsit.  

 Tudod a versek, nem a valóságot tükrözik, és nem is az igazságot. Hosszúra nyúlt rövid pillanatok, múló, lelken átcikkanó érzések. Leírva mégis tovább élnek, és más lelkében másként érintenek meg mindenkit.

 A képes szavak gyűjteménye

Szeresd az ellenségedet?

Volt már eszmecsere a szeretet sokféleségéről.(Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...), de nem volt szó az ellenség szeretetéről. 
Az alábbi versemet magyarul és angolul is lehetett olvasni kiállításaimon Szigligeten, ahol személyesen fogadtam látogatóimat, évente 5 hónapon keresztül.
Mindenki másként reagálta le a verset. Az utolsó mondatot, bár számomra kézenfekvő az értelme, sokan nem értik, vagy nem jól értik.
Azt hiszem a papok most a fejemre koppintanak ha olvassák, de nekem egy pillanatig nem jutott eszembe az, hogy puszit kellene adnunk az ellenségnek.
Az, pedig, hogy nekik is kijár a felebaráti szeretet, nahát az őszinte indulataink ellen való, erőltetett dolog. Egyébként is, a szeretet ha áramlik bennünk, spontán áramlik és nem parancsszóra.
Ha bánt minket, vagy szeretteinken valaki, dehogy a szeretet önti el a szívünket. Nevetséges.
Igenis indulataink vannak olyankor, és megvédjük magunkat, vagy társainkat, ha tudjuk.
Ha valaki nem bizonyul barátnak, tartsunk távolságot, ha ellenségnek bizonyul, kapja meg azt amit megérdemel.
Nekem születésem pillanatától az egyik életfeladatom a gonosszal való küzdelem, tehát ellenség témában nagy múltra tekinthetek vissza. 
Ahogy elmúlik a harc, és elégtétellel múlttá válnak a küzdelmek, mi is az amit felfedezek ha újrapörgetem az eseményeket? Amikor más szemlélettel látom a jelentőségüket? Hát mikor lett volna alkalmam megismerni magamat? Mikor éreztem volna azt, hogy mire vagyok képes a bajban, milyen módszerrel, és milyen eredménnyel zárok le egy küzdelmet. Mennyi ideig visel meg és mennyit tudok hasznomra fordítani? 
Kibírtam, tehát erősebb lettem. Meglepődtem néhányszor magamon, amikor életveszélyekből sikerült kivágni magamat. Ilyenkor másodperceken múlnak a dolgok. Nem lehet felkészülni rá. Ekkor tudtam meg, mi az amivel születtem. Óriási érzés így győzni.
A hosszú harc az más, az már háború. Abban mindenképpen vannak veszteségek, mégis ha túl teszi magát rajta az ember, és gondolkodik, rájön, hogy sok pozitívumot hozott.
A fiúk is ezért szeretik a háborút, mert megméretik magukat. Soha nem tudnák meg mire képesek, ha nem kerülnének éles helyzetekbe. Nem helyeslem a háborút, de látom, a háborús élmények is sikerélmények, ha túléli valaki.
Tehát visszagondolva, az ellenségeknek nagy jelentőségük van sorsunk alakulásában.
Én őáltaluk lehettem pl. bátor. Amúgy egy óvatos, konfliktuskerülő ember vagyok. Nem virtuskodnék.
Akkor, amikor magasabb szintre hoznak fel a támadások, akkor érzem azt, hogy ösztönösen cselekszem és nem félek semmitől. 
Ellenségeim miatt lettem érzékeny embertársaim sorsára. Mélyen átérzem, ha másokat is hasonló megpróbáltatás ér.
Az életünkben az ellenség jelenlétét kell szeretni, és nem az egyént, aki bánt.
Akinek erről más a véleménye, rajta. Olvasom szívesen.

Levél Karácsonynak

Ezt nem szántam mindenkinek, csak a gyengébb idegzetűeknek ajánlom szeretettel.

Kívánom, hogy egész évben szeress.

Messziről szemlélve az ünnep körüli érzéseket, ezt tudom kívánni Neked.

Magamnak ezt.  (Bizalmas)

...Melyre mára már feltettem életem.

http://nemvalovilag.blogspot.hu/2015/12/van-e-egyetemes-szeretet.html Folytatás  
 Én a Balaton partján nőttem fel, társaim a növények, a békák, halak, a víz és a szomszéd kutyája.
Ki tudná jobban tanúsítani, hogy az egyetemes szeretet létezik? 
Ugyanis BOLDOG VOLTAM. 
Rettentően kívülállónak éreztem magam a lakhelyünkön. Az volt a kerek, amikor egyedül voltam, vagy úgy tettem, mintha egyedül lennék. Ha nem lehettem kint a természetben, bebújtam egy kecskelábú asztal alá, és firkáltam. 
Öt éves koromig azt hittem érdemes beszélni hozzá, de akkor rájöttem, jobb ha csendben maradok. 
Így őriztem meg a szabadságomat. Bár a szót még nem ismertem, de az érzést nagyon is.
Hogyan is írhatnék a karácsonyról? Talán majd holnap.

VAN-E EGYETEMES SZERETET?

Nemcsak hogy sokféle szeretet van, írtam erről itt,  "Tegnap" itt, "Szeretni, csak úgy" és itt, "Nosztalgia" 
hanem  mindenki másmilyent kap. Itt a kap szón nagyon nagy a hangsúly.
A szeretet érzése, amikor bennünk keletkezik, összehasonlíthatatlan avval a vággyal, hogy minket szeressen valaki.
Mikor alakulhat ki ez a vágy. Gondolom, mindenkinél máskor.
Próbálok kutatni emlékeimben, de én embertől oly kevés szeretetet kaptam az életem indulásakor, hogy talán ez a vágy nagyon későn alakulhatott ki bennem.
Ez a hiány arra nagyon jó, hogy ami bennem szétáradt születésem óta, az csakis a teremtett világ, és a Teremtő iránt alakult ki. 
Onnan megkaptam azt a viszont szeretetet, mely után nem kell vágyódni, mert eleve adott. Annyira elzártan éltem hat éves koromig, hogy nem befolyásoltak az információk.
Gondoljunk bele a mai eszünkkel. 
Nem volt TV, nem jártam óvodába, templomba sem, nem voltak rokonok, apám menekült otthonról. 
Én a Balaton partján nőttem fel, társaim a növények, a békák, halak, a víz és a szomszéd kutyája.
Ki tudná jobban tanúsítani, hogy az egyetemes szeretet létezik? 
Ugyanis BOLDOG VOLTAM. 
Kíváncsi vagy a folytatásra?

Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...

Ha a szeretet szót halljuk, mindenki másra gondol.

Hányféle szeretet is van?

A Teremtő és a teremtett világ szeretete, a szülői szeretet, a gyermek iránt érzett szeretet, baráti szeretet, testvéri szeretet, saját életünk szeretete, szerelem. 

Ezeket is árnyalatokra lehetne bontani, mert van egyoldalú, viszonzott, és még sorolhatnám

Megérne egy tantárgyat az általános iskolákban. 

Milyen más lenne az életünk, ha felkészülnénk az érzelmekre, és nem váratlanul, törnének ránk.

Jobban értékelnénk, jobban megbecsülnénk, ha tanulnánk róla. 

Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen hogy az mennyire fontos.

Van aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása, vagy simítása többet jelent mégis. 

Ott van akkor a számadás pillanata, hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.

Mennyivel jobb lenne már gyermekként tanulni erről.

Ha majd lemegy a Nap, mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe?

Ó, vannak sokat ígérő találkozások, amikor úgy érzem, a másik meglátta emberi értékeimet, tiszteli pozíciómat. 
Jól elbeszélgetünk, megkedveljük egymást. Sőt, megszeretjük. 
Aztán telik az idő, szaporodnak a találkozások, és már kezdek hétköznapinak látszani, kiderül, hogy nekem is két szemem van és két lábam, mint bárki másnak.
Pár hónap, van úgy hogy pár év, és elveszítem minden vonzó tulajdonságomat. 
Kezdem megérteni azokat, akik nem közvetlenek, nem engedik közel magukhoz a másikat. Talán félnek, hogy így járnak. Hát nem tudom mi a jó? 
A távolságtartásnál esélye sincs a szeretetnek. Kiábrándulni biztos nem jó. 
Marad számomra a közel engedés és a szeretet a szívemben. 
Aki kiábrándul, annak mi marad?  

Szeretni, csak úgy bele a Világba?

Szerettem ezt a szombati napot, pedig nem túl jól kezdődött. Kicsit tüsszögtem, fújtam az orrom, ettől nyűgös voltam.
Sikerült visszaverni a betegséget hogy ne hatalmasodjon el rajtam. Piacoltam, ettem, mentem a kiállítást kinyitni. Csak egy órácskára, mert készültünk hárman a Kieselbach Galéria jubileumi ünnepségére. 
Nem sikerült helyettest találnom, így 18 órakor bezártam.
Miért is volt ez szeretni való nap? Tiszta lelkű emberekkel beszélgettem. Ők tették lehetővé, hogy szerethessem ezt a napot. Egyikőjük a lányom.

Milyen szeretetet érzünk először életünkben?

Isten ránk irányuló szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként, nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át. 
Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk.  
Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, azt nem kell kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel. 
Ki iránt is érzi ő ezt? Nyilván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedezni valót talál. Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit. Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is szereti.
Mikor felejtünk el így szeretni,  csak úgy bele a Világba?

Te rájöttél már mi a sorsod feladata?

Neked mi a sorsod? Nekem a következő.

A Fényoldalon: a feladat mindig az adás, a törődés, a szeretet növelése a szívemben.

Árnyoldalon: küzdelem a gonosszal, és harc a tárgyakkal.

Időnként párosul e kettő. 

Most is. Vártam hogy vége legyen a mostani kellemetlen esetnek, de nincs vége. 

Amellett hogy a Fény oldalon jól érzem magam a bőrömben, örülni tudok az apróságoknak is és a nagy barátságoknak főként, az árnyoldalon küzdenem kell, hogy az alább ábrázolt illető ne tudjon bántani.

Neked ismerős?

Keresel, de mit?

Mit keresünk...

Életünk, keresések sorozata. Mindenki szeretne rátalálni valamire, ki az élet értelmére, ki a párjára, ki a neki megfelelő munkára, de legtöbben talán a boldogságot keresik.

"Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot",mondta József Attila, és sokan úgy magyarázták, hogy Isten tőle távol volt, árván hagyta. Nem.

Aki a hátunk mögött van, az védelmez minket. A szülő gyermeke háta mögé áll, és úgy mennek a úton.

A

Mit keresünk... c. képet nézegetve a keresők megtalálják a válaszokat. A kép színvilága kimondottan energetizáló, gyógytó erővel hat és védelmez. Akinek erre szüksége van, annak ajánlott többször nézegetni ezt a képet.

Az életed

A szeretet, szerelem témát még majd fejtegetjük, de most az jutott eszembe, hogy milyen titokzatos az élet. Az életed. Az életem.
Ha alacsony energiaszinttel gondolom végig, rettenetes és küzdelmes volt eddig.
Ha jó állapotban vagyok, szerencsére ez a gyakoribb, akkor csodálatosnak érzem, mert minden küzdelemnek meglátom az eredményét. Lehet hogy a sikerélményekért élünk?
Nem azon kesergek, hogy egy évig, pontosan tavaly november 25-től idén november 25-ig, fájt a csípőm, aminek mint fél év után kiderült nem porckopás az oka, hanem kimozdult a helyéről az ízület, méghozzá azt a háti csigolyák elmozdulása okozta, hanem sikerként élem meg, hogy nyomtalanul eltűnt a panaszom.
Most hogy vége a kínoknak, boldoggá tesz, hogy a gondolkodásom segített hozzá a diagnózishoz és a gyógyuláshoz is.Nem hittem el, hogy ez korral jár, és hogy ez már csak rosszabb lesz. Végigcsináltam, és közben megszerettem magamat ezért. Persze más is történt az egy év alatt, műteremlakásba költöztünk, újra rendszeresen alkotok. Sok jó ember gyűlt körém.
www.karolyfizsofia.hu

NOSZTALGIA

Elmélkedések a szeretetről

A szerelem örök, vagy mulandó? Megkínoz vagy boldogít? A szeretet mire képes?
 Hányféle van belőle? Gondolunk-e ezekre eleget, vagy csak pufogtatjuk a szavakat?
 Keresed? Menekülsz előle?

Bizonyára mind mások vagyunk....ebben a témában is. Egy biztos, a szerelemről mindenkinek van véleménye...talán a szeretetről is...
Egy kicsit nosztalgiázom, mert az utóbbi hónapokban bezártam a szívem kapuját, és nem engedtem, hogy új embereket megszeressen. 
Kitágítottam ezt az érzést a Mindenség felé. A teremtett világot szeretem most és a teremtéshez hasonló örömet, az alkotást.
 Érdekes felfedezés, lányomat is úgy szeretem, mint a teremtett világot. 
Ma viszont visszakacsintottam a régmúltra, amikor ragaszkodtam valakihez. 
Szerencsés természetem van.Azt a függő érzést is szeretem, és az is, amikor szabad a szívem.
Te hogy vagy evvel?

www.karolyfizsofia.hu

Ma hallgass, ma beszélj, ma nézz és ma láss

Új hét, új nap. Szeretném magam mögött tudni a tegnapon rágódást

Szélmalomharcot vívok valakivel, akivel elválnak útjaink. Ma pontot szeretnék tenni mondataink végére. A térdem javul, készülök a miniatúra kiállítás kinyitására. Tegnap még lányom ügyelte.
Készített új plakátot is, hátha több ember észrevesz minket.
Azon töröm a fejemet, hogyan lehetne közelebb vinni az emberekhez ezeket a színvonalas apró képecskéket. Sokan szeretik, de kevesen látják.  Talán céges minikiállításokat kellene szervezni.
Ha valaki tud ilyen lehetőséget, szóljon.
Ma alkotni is szeretnék, nem engedhetem meg magamnak, hogy rámtelepedjenek a gondok.
Ha itt lesz az ideje, hogy tehetek valamit a megoldásért, majd megteszem.


Visszahozom magam a mába, a most pillanatába, és rögtön jobban érzem magam.

Hozod a Csillagos Eget és az Éji Holdat

Ha tetszik a blogom, iratkozz fel értesítésre, mert készül egy e-könyvem, és kaphatsz ingyenes részt belőle.
Az élet változások sorozata.
Ezt gyakran mondogatom. Ma is evvel ébredtem.
Sokan ragaszkodnak a megszokotthoz, és nem szeretnének kimozdulni onnan.
Talán azt gondolják, így biztonságban vannak. Pedig a biztonság nem a mozdulatlanságban keresendő.
Biztonságot - ha van ilyen-, inkább a változások elfogadása ad.
A változás sokféle lehet, tudom, és nem mind kellemes.
Hinni kell viszont, hogy így van rendjén, és minden rossz hoz valami jót is magával.
Vannak emberek, akik megjelennek életünkben, és sokat ígérő változásokat vetítenek elénk.
Ez lehet barátság reménye, szerelem, vagy karrier ígérete. Aztán kiderül, hogy szappanbuborék volt az egész.
Csalódunk.
Ezt is meg kell szokni, és tovább kell tudni lépni. Leltározni kell, hogy mi jót hozott magával a rossz.
Ha mást nem, hát edződtünk. Megtanultunk örülni, csalódni, búcsúzni.

Hozod-viszed

Hozod a Csillagos Eget
és az Éji Holdat
Hozod a Hajnali Napot
és a lenyugvókat

Hozod Szerelmek Szerelmét
És hozod a Mát

Kéred a Csillagos Eget
és kéred az Éji Holdat.
Kéred a Hajnali Napot
és kéred a lenyugvókat.

Kéred Szerelmed Szerelmét
és kéred a többi másét-
Kéred a Régi múltat
és kéred a mostani Máét.

Viszed a Csillagos Eget
és viszed az Éji Holdat
Viszed a Hajnali Napot
és viszed a lenyugvókat

Viszed Szerelmed Szerelmét
és viszed a többi másét-
Viszed a Régi múltat
és viszed a Mostani Máét...

Károlyfi Zsófia

Az univerzum energiája. 95x70 cm.

 Mind a 4 sarkában szignózott, bárhogy forgatható, hisz az univerzumnak nincs teteje meg alja.

 Egy kevéske aranyfüst van rátéve. 

 Energiaadó, és sugallja hogy természetesnek vegyük az élet változásait. 

Aki túlságosan ragaszkodik a nem létező állandósághoz, annak kimondottan ajánlom, hogy gyakran mélyedjen el ebben a képben, ahol a mozgás és végtelenség ad biztonságot és erőt.

Kamerát a lakásomba?

Van olyan összeg, amiért kamerát engednék betenni a lakásomba, hogy bárki láthassa az én való világomat - mondtam néhányszor.
De nem...való.
Helyette legyen az nyílt titok rendszeresen, hogy  mikre gondolok.
Ha kíváncsi vagy rá, légy a kukkolóm az én "nem valóvilágomba" vagy -ban.
Ma szörnyű napom volt. Tegnap begyulladt a bal térdem, ezért nem én nyitottam ki a Miniatúrák Karácsonyát Bp. Belvárosában.
Helyette itthon tettem vettem, és neteltem. Nem ez volt a szörnyű, hanem ha hívtam valakit, nem vette fel, engem meg aki hívott, hiába tette. Egy szélhámost alig bírtam lerázni, szóval ezeket nem részletezem.
Ma a tegnapi nap emléke éltet. Klubnap volt. Töltött káposztát főztem a csapatnak.
Ha nincs túl jó napom, előkeresek egy szép emléket, vagy többet, és azok segítenek átvészelni a napom zárását, és  reményt adnak az új nap ébredéséhez.
www.karolyfizsofia.hu