Ha szeretnétek körülöttem lenni alkotásügyileg, figyeljétek, miket hirdetek. Pályázatok vannak rendszeresen, de lesz szakkör is nemsokára. Lehet hogy Látásszakkörnek fogom hívni.
https://www.facebook.com/events/927402474011465/
Ha e-mailcímet adsz, rendszeresen értesítést kapsz.
Megszívlelendő:
Ne számítsatok arra, amit a facebookon kaptok azoktól a rajongóktól, akik nem tudnak rajzolni, sem festeni, sem fotózni,
és a maguk nemtudásához mérten magasztalják műveiteket.
Mi a Mindenséghez mérjük az alkotásokat, "A mindenséggel mérd magad!" (József Attila)
Tehát meg kell majd tanulnotok látni, azaz meglátni saját alkotásotokban az értékest, és a hibákat is.
Most ezt elvégezzük helyettetek.
Ha rendszeresen pályázni szeretnétek, akkor félre kell tenni az érzékenységet és a sértődést.
Csak jóindulatú bírálatokat fogtok kapni.
Aki ezt nem viseli, maradjon a rajongói tábornál.
Nincs abban hiba, kell a sikerélmény mindenkinek.
Az a jó, ha másoknak tetszik. A tetszés viszont sok embert dölyfössé tesz.
Pedig abban azt az örömet kellene megérezni, hogy "de jó, gyönyörűséget okoztam", nem pedig azt, hogy "lám zseni vagyok."
Magaddal akkor lehetsz elégedett, ha egy alkotást a saját tudásod szerint hoztál létre,
és biztos hogy te nem tudtad volna jelen pillanatban jobban megcsinálni.
A képpel akkor lehetsz elégedett, ha a nálad tapasztaltabbak is elismerik, hogy jó.
Mostanság ez is megtévesztő. Vannak csoportosulások, egyesek maguk köré gyűjtenek rajongó alkotókat, és túlértékelik őket.
Nem tudom milyen meggondolásból, talán nem akarják elveszíteni a csapatot, vagy félnek kritizálni, vagy pedig nem érett meg az ítélőképességük.
Mindenesetre ez egy kb.10 éves jelenség, és nemcsak a festők, amatőr írók között is dívik, hogy nagydíjakat osztogatnak.
Az Aranyecset Művészeti Egyesülettől nem sűrűn fogtok díjakat kapni. Józan megítélést annál inkább.
Ha ettől kicsi lesz a csapat, nem baj. Az aki körülöttünk marad, minőségi ember lesz, aki elfogadja az értékelésünket, és egy idő után megtanítjuk önmagát értékelni tudni. Ha ez sikerül, mindig tudni fogjátok, hogy egy alkotás mire jó.
Mert mindegyik jó valamire.
Kikapcsolódásra, meditációra. Örült neki aki látta, szomszéd ismerős, kolléga. Facebook siker.
Kiállítás, közönségsiker, eladás. Szakmai siker, elismerés. Országos hír, világhír.
Hát ezek a fokozatok.
Mind jó. Nem szabad eldobni az ecsetet, ceruzát, tollat, fotóaparátot,ha valaki irigységből vagy rosszindulatból becsmérli a munkánkat.
Ha megtanultok látni, nem fog számítani a rossz vélemény. Később a jó sem, mert tudni fogjátok, hogy ez most jó,
de holnap még jobbak lesztek, mert fejlődőképesek lesztek.
Csak az tud fejlődni, aki megtanul látni.
Újdonság, hogy nem alkotni akarlak tanítani?
Lehet hogy a látás fontosabb?
Ezt majd megbeszéljük.
Minden jókat addig is,
Károlyfi Zsófia és az AME
Alkotás. 45x35cm (vegyes technika)
