2016. január 20., szerda

Előbb anyám vert / Majd az Élet

Elég sok olyan emberrel találkoztam, aki nem érzi magát itthon ezen a Földön.
Nem a Föld a hibás.
A mi világunk.
Nem azokról az emberekről beszélek akik panaszkodnak és nem érzik jól magukat a bőrükben.
Azok, akik nem érzik magukat itthon, de a bőrükben nagyon is jól érzik magukat, mert legbelül őriznek egy harmonikus világot. 
Nem furcsa?
Pedig mindenre van magyarázat, és ha megválaszoljuk, de sántít, tovább kell keresni a válaszokat.
Mivel én is ilyen ember vagyok, legalább nekem végre rá kell jönnöm, mit is teszek én itt a Földön.
Először is az időtlenséget vallom, mert csak abban az állapotban vagyok képes tenni valamit.
Ha abból kiesek, semmire sem vagyok képes.
Evvel nincs mindenki így. Sokan nagyonis jól elvannak az időben.
Tehát velük mi a dolgom. Kapcsolatba kerülök velük, bizalommal vagyok irántuk, megismerem őket, csalódást okoznak, bántanak, megvédem magam. Mire jó mindez?
Talán arra, hogy amikor visszatérek az igazi otthonba a Jövő Őskorba, tanúságot tudjak tenni arról, hogyan nem szabad élni.
Ez a világ a kísérlet világa. Ebben élünk meg mindent, és most kell megtanulni, mit nem szabad. 
Most elnézően mosolyogsz? Bolondnak tűnök? Na és?