...Melyre mára már feltettem életem.

http://nemvalovilag.blogspot.hu/2015/12/van-e-egyetemes-szeretet.html Folytatás  
 Én a Balaton partján nőttem fel, társaim a növények, a békák, halak, a víz és a szomszéd kutyája.
Ki tudná jobban tanúsítani, hogy az egyetemes szeretet létezik? 
Ugyanis BOLDOG VOLTAM. 
Rettentően kívülállónak éreztem magam a lakhelyünkön. Az volt a kerek, amikor egyedül voltam, vagy úgy tettem, mintha egyedül lennék. Ha nem lehettem kint a természetben, bebújtam egy kecskelábú asztal alá, és firkáltam. 
Öt éves koromig azt hittem érdemes beszélni hozzá, de akkor rájöttem, jobb ha csendben maradok. 
Így őriztem meg a szabadságomat. Bár a szót még nem ismertem, de az érzést nagyon is.
Hogyan is írhatnék a karácsonyról? Talán majd holnap.

VAN-E EGYETEMES SZERETET?

Nemcsak hogy sokféle szeretet van, írtam erről itt,  "Tegnap" itt, "Szeretni, csak úgy" és itt, "Nosztalgia" 
hanem  mindenki másmilyent kap. Itt a kap szón nagyon nagy a hangsúly.
A szeretet érzése, amikor bennünk keletkezik, összehasonlíthatatlan avval a vággyal, hogy minket szeressen valaki.
Mikor alakulhat ki ez a vágy. Gondolom, mindenkinél máskor.
Próbálok kutatni emlékeimben, de én embertől oly kevés szeretetet kaptam az életem indulásakor, hogy talán ez a vágy nagyon későn alakulhatott ki bennem.
Ez a hiány arra nagyon jó, hogy ami bennem szétáradt születésem óta, az csakis a teremtett világ, és a Teremtő iránt alakult ki. 
Onnan megkaptam azt a viszont szeretetet, mely után nem kell vágyódni, mert eleve adott. Annyira elzártan éltem hat éves koromig, hogy nem befolyásoltak az információk.
Gondoljunk bele a mai eszünkkel. 
Nem volt TV, nem jártam óvodába, templomba sem, nem voltak rokonok, apám menekült otthonról. 
Én a Balaton partján nőttem fel, társaim a növények, a békák, halak, a víz és a szomszéd kutyája.
Ki tudná jobban tanúsítani, hogy az egyetemes szeretet létezik? 
Ugyanis BOLDOG VOLTAM. 
Kíváncsi vagy a folytatásra?

Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...

Ha a szeretet szót halljuk, mindenki másra gondol.

Hányféle szeretet is van?

A Teremtő és a teremtett világ szeretete, a szülői szeretet, a gyermek iránt érzett szeretet, baráti szeretet, testvéri szeretet, saját életünk szeretete, szerelem. 

Ezeket is árnyalatokra lehetne bontani, mert van egyoldalú, viszonzott, és még sorolhatnám

Megérne egy tantárgyat az általános iskolákban. 

Milyen más lenne az életünk, ha felkészülnénk az érzelmekre, és nem váratlanul, törnének ránk.

Jobban értékelnénk, jobban megbecsülnénk, ha tanulnánk róla. 

Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen hogy az mennyire fontos.

Van aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása, vagy simítása többet jelent mégis. 

Ott van akkor a számadás pillanata, hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.

Mennyivel jobb lenne már gyermekként tanulni erről.

Ha majd lemegy a Nap, mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe?

Ó, vannak sokat ígérő találkozások, amikor úgy érzem, a másik meglátta emberi értékeimet, tiszteli pozíciómat. 
Jól elbeszélgetünk, megkedveljük egymást. Sőt, megszeretjük. 
Aztán telik az idő, szaporodnak a találkozások, és már kezdek hétköznapinak látszani, kiderül, hogy nekem is két szemem van és két lábam, mint bárki másnak.
Pár hónap, van úgy hogy pár év, és elveszítem minden vonzó tulajdonságomat. 
Kezdem megérteni azokat, akik nem közvetlenek, nem engedik közel magukhoz a másikat. Talán félnek, hogy így járnak. Hát nem tudom mi a jó? 
A távolságtartásnál esélye sincs a szeretetnek. Kiábrándulni biztos nem jó. 
Marad számomra a közel engedés és a szeretet a szívemben. 
Aki kiábrándul, annak mi marad?