Ó, vannak sokat ígérő találkozások, amikor úgy érzem, a másik meglátta emberi értékeimet, tiszteli pozíciómat.
Jól elbeszélgetünk, megkedveljük egymást. Sőt, megszeretjük.
Aztán telik az idő, szaporodnak a találkozások, és már kezdek hétköznapinak látszani, kiderül, hogy nekem is két szemem van és két lábam, mint bárki másnak.
Pár hónap, van úgy hogy pár év, és elveszítem minden vonzó tulajdonságomat.
Kezdem megérteni azokat, akik nem közvetlenek, nem engedik közel magukhoz a másikat. Talán félnek, hogy így járnak. Hát nem tudom mi a jó?
A távolságtartásnál esélye sincs a szeretetnek. Kiábrándulni biztos nem jó.
Marad számomra a közel engedés és a szeretet a szívemben.
Aki kiábrándul, annak mi marad?
Jól elbeszélgetünk, megkedveljük egymást. Sőt, megszeretjük.
Aztán telik az idő, szaporodnak a találkozások, és már kezdek hétköznapinak látszani, kiderül, hogy nekem is két szemem van és két lábam, mint bárki másnak.
Pár hónap, van úgy hogy pár év, és elveszítem minden vonzó tulajdonságomat.
Kezdem megérteni azokat, akik nem közvetlenek, nem engedik közel magukhoz a másikat. Talán félnek, hogy így járnak. Hát nem tudom mi a jó?
A távolságtartásnál esélye sincs a szeretetnek. Kiábrándulni biztos nem jó.
Marad számomra a közel engedés és a szeretet a szívemben.
Aki kiábrándul, annak mi marad?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése