Te is szoktál dohogni? Feljelentés, derékfájás, akt, vers.

Dohogok. Sokan nem sejtik mi a problémám. Hát apróságért én nem szoktam dohogni.
Egy júliusban frissen kötött barátságnak kinéző valamiről kiderült hogy előre kitervelt merénylet. Az illető Ausztráliából hazatelepülni vágyó magyar nyugdíjas. Először elbűvölt minket, aztán segítséget kért, aztán kihasznált, aztán kirámolta a vidéki házunkat. Életemben nem jelentettünk fel senkit, de őt kénytelenek voltunk.
Pedig annyira készülök azokra a humoros sztorijaimra, de még mindig csak majd.
Viszont valamire rájöttem.
Úgy lelkileg, mint fizikailag ezek a történések legyengítenek, és nehéz visszaépítenem magam. Lelkileg az segít, hogy családom, barátaim meghallgatnak, tehát kibeszélhetem magam.
Fizikailag nekem izomfeszültségeim, enyhe görcsök mindenütt, és erős derékfájásom van.
Az ilyesmit nem szoktam annyiba hagyni, most is kitaláltam egy lazító gyakorlatsort gyógyszer helyett.
Aki kíváncsi rá, szívesen leírom. (Kérd a  karolyfizsofia@gmail.com címen.)
A másik dohogásom, hogy meghirdettem egy Akt a művészetben című pályázatot. Facebookon is hirdetem képpel. Vajon milyen képpel? Aktfestménnyel nyilván. Köszönöm azoknak, akik ezt megosztották, vagy ezután fogják.
Viszont ha hiszed, ha nem, egy művészeti oldal letiltotta, mert szerinte zavarja a facebook felhasználókat.
Ez a dolog még helyenként itt tart? Szexuális utalás nélkül egy istenteremtette női test sziklán napozik. Mi evvel a gond? https://www.facebook.com/events/927402474011465/
Azért nem evvel búcsúzom.
A Senkiföldje zenekar meglepett evvel egyszer:

Akinek a lelke sérül, az előbb vagy utóbb bántani fog másokat.

Ősistenhit...

Néhányan  megkérdezik, hogy milyen vallású vagyok.
Nem kaptam semmilyen vallásos nevelést. 
Amiben hiszek az nem is hit, inkább bizonyosság. Ősistenhit.

Ha belegondolok, nekem oly természetes és kézenfekvő, hogy valamikor,
minden vallás kialakulása előtt is volt hit az emberek lelkében.

Véleményem szerint  előbb volt a hit, azután építettek templomokat.
Hogyan születhetett meg a hit?
Lehet hogy úgy  mint bennem, akit nem kereszteltek meg, nem kaptam vallásos nevelést. 
Itt ugrik be az a kérdés, mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? 
Nekem a tyúk, azért mert én előbb hittem, majd később találkoztam a vallásos hívőkkel hitekkel.
Neked lehet, hogy a tojás, azért, mert a vallásos hívők, hitek mutatják meg az utat, merre kell keresned Istent.
Kinek a tyúk van előbb, kinek a tojás.
Amikor gyermek voltam, nem tudtam arról, hogy van Isten. 
Mindent ami történt velem, valahol ott belül megfogalmaztam, és egy belső párbeszéd alakult ki belőle.
Minden jó és rossz, valahogy mérlegre került, és nem hagyott a rosszban elmerülni.
Valaki ott belül meghallgatott, megsimogatott, átölelt. 
Azt mondta örülj, hisz a jelened gyönyörű.
Nézz és érezz. Így én boldog voltam.
Amikor a történések, események, hogy finoman fejezzem ki magam,
nem voltak épp ideálisak, a lelkemet felemelte olyan távolságba,
ahol úgy éreztem, nem is velem történik meg mindez. 
Valaki vigyázott rám, hogy lelkem ne sérüljön.
Szerettem ezt az állapotot.

Mindezeknek én akkor nem voltam tudatában.

Amióta tudatában vagyok, romlott a helyzet.
Bizonyára ez az élet rendje.
Szerinted?