Már majdnem két hete kínoz a köhögés, az arcüreg és egyebek. Ilyenkor menekülő életet élek, ami azt jelenti, ha tehetem filmet nézek, vagy versekkel foglalkozom. A hallott és olvasott szavak elterelik a figyelmemet a bajomról.
A szónak hatalma van. A szavak jelentésükkel belém ivódnak, és elkísérnek utamon.
A versek a Mindenség szavai. Nekem úgy jönnek, le zuhognak be a szavak, ütemek, dallamok, mintha nem is tőlem erednének. Valami ellenállhatatlan erő arra késztet, hogy leírjam őket. Néha arra, hogy fésüljem át kicsit.
A szónak hatalma van. A szavak jelentésükkel belém ivódnak, és elkísérnek utamon.
A versek a Mindenség szavai. Nekem úgy jönnek, le zuhognak be a szavak, ütemek, dallamok, mintha nem is tőlem erednének. Valami ellenállhatatlan erő arra késztet, hogy leírjam őket. Néha arra, hogy fésüljem át kicsit.
Tudod a versek, nem a valóságot tükrözik, és nem is az igazságot. Hosszúra nyúlt rövid pillanatok, múló, lelken átcikkanó érzések. Leírva mégis tovább élnek, és más lelkében másként érintenek meg mindenkit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése