Ha nincs túl jó napom, előkeresek egy szép emléket, vagy többet, és azok segítenek átvészelni a napom zárását, és reményt adnak az új nap ébredéséhez, de igyekszem, hogy minél többször jó napom legyen.
Ha a nullához viszonyítok akkor sikerül, mert ha nem a hiányt helyezem előtérbe, hanem azt ami a nullához képest plusz, másként érzem magam.
Életünk legszebb pillanatai nem szólnak semmiről.
Ezzel a mondattal sok ismerősömet megállítottam egy kicsit. Belegondoltak, milyen ritka alkalom, amikor csak úgy vagyunk, és érezzük a jót, amit a Mindenségtől kapunk.
Amikor nincs történés a gondolataink között, amikor a belső én is szünetel, ahogy rásimulunk a teremtés szépségére, vagy jóságára.
Amikor mindezt nem is fogalmazzuk meg, pusztán megéljük.
Egyszer úgy szakadt ki belőlem ez a mondat, hogy valakivel épp abbahagytuk a beszélgetést, és magunk mögött tudva a kellemes estét, csak néztünk bele a végtelennek tűnő éjszakába. Ez mégis rövid ideig tart, de...
