Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...

Ha a szeretet szót halljuk, mindenki másra gondol.

Hányféle szeretet is van?

A Teremtő és a teremtett világ szeretete, a szülői szeretet, a gyermek iránt érzett szeretet, baráti szeretet, testvéri szeretet, saját életünk szeretete, szerelem. 

Ezeket is árnyalatokra lehetne bontani, mert van egyoldalú, viszonzott, és még sorolhatnám

Megérne egy tantárgyat az általános iskolákban. 

Milyen más lenne az életünk, ha felkészülnénk az érzelmekre, és nem váratlanul, törnének ránk.

Jobban értékelnénk, jobban megbecsülnénk, ha tanulnánk róla. 

Csak a tárgyi igényeinkre készülünk fel, mert azt halljuk mindenünnen hogy az mennyire fontos.

Van aki távozáskor is azokkal törődik, de gondolom, egy szerető kéz szorítása, vagy simítása többet jelent mégis. 

Ott van akkor a számadás pillanata, hogy adtunk-e, kaptunk-e szeretetet, szerelmet, ráértünk-e kimutatni, mertük-e megélni.

Mennyivel jobb lenne már gyermekként tanulni erről.

Ha majd lemegy a Nap, mi marad? Mit viszel magaddal az éjbe?

Ó, vannak sokat ígérő találkozások, amikor úgy érzem, a másik meglátta emberi értékeimet, tiszteli pozíciómat. 
Jól elbeszélgetünk, megkedveljük egymást. Sőt, megszeretjük. 
Aztán telik az idő, szaporodnak a találkozások, és már kezdek hétköznapinak látszani, kiderül, hogy nekem is két szemem van és két lábam, mint bárki másnak.
Pár hónap, van úgy hogy pár év, és elveszítem minden vonzó tulajdonságomat. 
Kezdem megérteni azokat, akik nem közvetlenek, nem engedik közel magukhoz a másikat. Talán félnek, hogy így járnak. Hát nem tudom mi a jó? 
A távolságtartásnál esélye sincs a szeretetnek. Kiábrándulni biztos nem jó. 
Marad számomra a közel engedés és a szeretet a szívemben. 
Aki kiábrándul, annak mi marad?  

Szeretni, csak úgy bele a Világba?

Szerettem ezt a szombati napot, pedig nem túl jól kezdődött. Kicsit tüsszögtem, fújtam az orrom, ettől nyűgös voltam.
Sikerült visszaverni a betegséget hogy ne hatalmasodjon el rajtam. Piacoltam, ettem, mentem a kiállítást kinyitni. Csak egy órácskára, mert készültünk hárman a Kieselbach Galéria jubileumi ünnepségére. 
Nem sikerült helyettest találnom, így 18 órakor bezártam.
Miért is volt ez szeretni való nap? Tiszta lelkű emberekkel beszélgettem. Ők tették lehetővé, hogy szerethessem ezt a napot. Egyikőjük a lányom.

Milyen szeretetet érzünk először életünkben?

Isten ránk irányuló szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként, nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át. 
Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk.  
Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, azt nem kell kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel. 
Ki iránt is érzi ő ezt? Nyilván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedezni valót talál. Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit. Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is szereti.
Mikor felejtünk el így szeretni,  csak úgy bele a Világba?

Te rájöttél már mi a sorsod feladata?

Neked mi a sorsod? Nekem a következő.

A Fényoldalon: a feladat mindig az adás, a törődés, a szeretet növelése a szívemben.

Árnyoldalon: küzdelem a gonosszal, és harc a tárgyakkal.

Időnként párosul e kettő. 

Most is. Vártam hogy vége legyen a mostani kellemetlen esetnek, de nincs vége. 

Amellett hogy a Fény oldalon jól érzem magam a bőrömben, örülni tudok az apróságoknak is és a nagy barátságoknak főként, az árnyoldalon küzdenem kell, hogy az alább ábrázolt illető ne tudjon bántani.

Neked ismerős?

Keresel, de mit?

Mit keresünk...

Életünk, keresések sorozata. Mindenki szeretne rátalálni valamire, ki az élet értelmére, ki a párjára, ki a neki megfelelő munkára, de legtöbben talán a boldogságot keresik.

"Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot",mondta József Attila, és sokan úgy magyarázták, hogy Isten tőle távol volt, árván hagyta. Nem.

Aki a hátunk mögött van, az védelmez minket. A szülő gyermeke háta mögé áll, és úgy mennek a úton.

A

Mit keresünk... c. képet nézegetve a keresők megtalálják a válaszokat. A kép színvilága kimondottan energetizáló, gyógytó erővel hat és védelmez. Akinek erre szüksége van, annak ajánlott többször nézegetni ezt a képet.

Az életed

A szeretet, szerelem témát még majd fejtegetjük, de most az jutott eszembe, hogy milyen titokzatos az élet. Az életed. Az életem.
Ha alacsony energiaszinttel gondolom végig, rettenetes és küzdelmes volt eddig.
Ha jó állapotban vagyok, szerencsére ez a gyakoribb, akkor csodálatosnak érzem, mert minden küzdelemnek meglátom az eredményét. Lehet hogy a sikerélményekért élünk?
Nem azon kesergek, hogy egy évig, pontosan tavaly november 25-től idén november 25-ig, fájt a csípőm, aminek mint fél év után kiderült nem porckopás az oka, hanem kimozdult a helyéről az ízület, méghozzá azt a háti csigolyák elmozdulása okozta, hanem sikerként élem meg, hogy nyomtalanul eltűnt a panaszom.
Most hogy vége a kínoknak, boldoggá tesz, hogy a gondolkodásom segített hozzá a diagnózishoz és a gyógyuláshoz is.Nem hittem el, hogy ez korral jár, és hogy ez már csak rosszabb lesz. Végigcsináltam, és közben megszerettem magamat ezért. Persze más is történt az egy év alatt, műteremlakásba költöztünk, újra rendszeresen alkotok. Sok jó ember gyűlt körém.
www.karolyfizsofia.hu

NOSZTALGIA

Elmélkedések a szeretetről

A szerelem örök, vagy mulandó? Megkínoz vagy boldogít? A szeretet mire képes?
 Hányféle van belőle? Gondolunk-e ezekre eleget, vagy csak pufogtatjuk a szavakat?
 Keresed? Menekülsz előle?

Bizonyára mind mások vagyunk....ebben a témában is. Egy biztos, a szerelemről mindenkinek van véleménye...talán a szeretetről is...
Egy kicsit nosztalgiázom, mert az utóbbi hónapokban bezártam a szívem kapuját, és nem engedtem, hogy új embereket megszeressen. 
Kitágítottam ezt az érzést a Mindenség felé. A teremtett világot szeretem most és a teremtéshez hasonló örömet, az alkotást.
 Érdekes felfedezés, lányomat is úgy szeretem, mint a teremtett világot. 
Ma viszont visszakacsintottam a régmúltra, amikor ragaszkodtam valakihez. 
Szerencsés természetem van.Azt a függő érzést is szeretem, és az is, amikor szabad a szívem.
Te hogy vagy evvel?

www.karolyfizsofia.hu