Összeállítottam egy - főleg alkotóknak, de más munkához is hasznos - e-könyvet. Ha tetszik, küldd tovább.
2018. február 12., hétfő
2017. június 12., hétfő
2017. április 26., szerda
Károlyfi Zsófia / Sophie Carson: Csend
Károlyfi Zsófia / Sophie Carson: Csend: Folytasd, ha van még példa rá, mikor ér többet a csend a beszédnél. http://www.karolyfizsofia.hu/cikkek/
2017. január 7., szombat
Óh, ha Picasso látná!
Belebotlottam a neten ebbe a képbe.
Egy kis változtatással modernizálta valaki az Ülő nőt.
:) A modell, ha ma ült volna, mobilon képeket küldözgethetett volna...
Egy kis változtatással modernizálta valaki az Ülő nőt.
:) A modell, ha ma ült volna, mobilon képeket küldözgethetett volna...
Szerintem nagyon illik ez Picasso stílusához, ironikusan humoros mindkét változat.
Elmélázom ezen a festményén. Bár nekem az Álom c. még jobban tetszik ennél is, de maradjunk az átköltésre inspiráló nőnél.
Sokan azt gondolják, elég ha torzítanak, és máris kis picassók lesznek.
Az egyszerűségében ott a nagyszerű. Az utánozhatatlanul átadott lélek, lelki állapot.
Ott van a báj, a kecsesség, a humoros irónia, az életvidámság, a könnyedség, a játékosság.
Az egyszerűségében ott a nagyszerű. Az utánozhatatlanul átadott lélek, lelki állapot.
Ott van a báj, a kecsesség, a humoros irónia, az életvidámság, a könnyedség, a játékosság.
Anatómiai és perspektivikus torzítás, de nem ez adja meg mégsem a kép
lényegét.
Tudod-e, hogy mi?
http://www.lattatasoktatas.hu/
lényegét.
Tudod-e, hogy mi?
http://www.lattatasoktatas.hu/
2017. január 3., kedd
Csak pislákolt bennem a lélek.
Régóta rakogattam egy elkezdett művemet. Amikor kipattant a téma szikrája, azt gondoltam elég ahhoz, hogy meg is fessem.
A téma, az ötlet az első ami inspirál, de kell még más is egy jó festmény megszületéséhez. Nehéz meghatározni mi az.
Régebben, amikor "egész emberként" festettem, ez nem volt kérdés. Naponta alkottam, avval kezdtem reggel, hogy benéztem a műterembe, megnéztem a tegnapi eredményt, és máris folytattam a műveket..
Gyakran csak ennyi volt a kezdés, mert közben ott volt a háztartás, a kislányom, aki iskolába indult.
Ezeket a dolgaimat már "emelkedett" állapotban végeztem, mert ott volt a reggeli műterem látogatása.
Ez a folyamat nem szakadt meg amíg naponta festettem.
Most, hogy csak néha alkotok, most kezdem megérteni azokat a festőket, akik azt mondják,
hogy gyötrődnek a képeikkel, akiket régen csak megmosolyogtam.
A "gyötrődés" állapota ez lehet. Tehát az ötlet és a vázlat, alapozás után elakadt alkotás hogyan is folytatódik? Sehogy, ide raktam, oda raktam a kezdeményt. Nem tetszett.
Természetesen nem volt rossz, de jó sem. Valami véletlen folytán Vicent Van Gogh képeiből keresgéltem a neten.
Rájöttem, hogy még sok van köztük, amiket nem tanulmányoztam eleget, és csak ámultam bámultam, fejtegettem, mi a varázsa?
Merthogy nem a téma, az biztos. Egy egy képnél, pl. a Téli tájnál nekem eláll a lélegzetem.
Aztán a kortársak közül Ferdinand Keller, Steven DaLuz, Noel Taylor ejtett most ámulatba.
Ki tudja miért pont ők. Mert a színviláguk megkapó?
Azt éreztem a képek láttán, amit az igazi alkotó órák közben szoktam érezni. A teremtés örömét.
Amíg ez a lélegzetelállító érzés nem jön el, nem születhet remekmű.
A tudással, rutinnal festett képek, lehetnek szép és értékes művészi alkotások, remekművek viszont ritkán jönnek létre.
Amikor létrejönnek, elengedhetetlen az a nagyon felspanolt és nagyon könnyed tiszta érzés amitől már nem gyötrődve, hanem élvezettel készül a mű.
Ezeken a képeken ott van az a megmagyarázhatatlan plusz, amit nem a téma, a színvilág, a szerkezet, az egyensúly határoz meg.
Persze ott van mind, de ott van még valami, amitől a nézőnek fölbegyökerezik a lába.
Ha ezt a hatást el tudja érni a kép, annál nagyszerűbb érzés kevés van, mint ezt átélni, alkotás és kiállítás alkalmával.
A lélek ilyenkor lobog, szárnyal, szavakkal kifejezhetetlen ahogyan elszakad az ellentétes erőktől és szabad.
Ha ezt meglátod az alkotásokon, akkor igazi néző vagy. Ennél több szakértelemre nincs szükség. Ha erre a szemléletmódra ráhangolódsz, saját alkotásaidat is meg tudod ítélni.
Tehetjük ezt együtt is. www.lattatasoktatas.hu
2016. december 21., szerda
Egy színes képvers Neked
Az
év alkonya
a Karácsony,
az érzések ébresztője.
Ahogy a lemenő nap misztikus,
más
fényben láttat,
most erősebben érzed, mi szívedben lappang,
remélhetőleg máskor is.
Még néhány nap, és elérkezik az év éjszakája,
a mámorral átvirrasztott felfényezett sötétség búcsúja,
hogy újjáébredve, frissült erővel induljon az év hajnala az Újév.
Kívánom, hogy egész évben szeress.
év alkonya
a Karácsony,
az érzések ébresztője.
Ahogy a lemenő nap misztikus,
más
fényben láttat,
most erősebben érzed, mi szívedben lappang,
remélhetőleg máskor is.
Még néhány nap, és elérkezik az év éjszakája,
a mámorral átvirrasztott felfényezett sötétség búcsúja,
hogy újjáébredve, frissült erővel induljon az év hajnala az Újév.
Kívánom, hogy egész évben szeress.
--
2016. december 3., szombat
Minden alkotónak, aki szeretne fejlődni, és megtanulni LÁTNI. III.
Kedves Alkotótársaim!
Egy rendkívüli LáttatásOktatásra jelentkezhet közületek 5 fő.
Határidő max. december 23. éjfél.
Egy rendkívüli LáttatásOktatásra jelentkezhet közületek 5 fő.
Határidő max. december 23. éjfél.
Ha még nem vettél részt kezdhetjük, ha résztvevő voltál, folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Nos lássuk...
Jártál már úgy, hogy örömmel elkészültél egy műveddel, de egy idő múlva a kukában végezte? Egyáltalán mikor kész egy mű? Jó, amit csinálok, érdemes csinálnom? Hogy lehet saját stílusom?
Egy alkotás folyamata változó. Az ötletelés csodálatos örömteli időszak. Ekkor még minden lehetséges, tele van a fehér papír, vagy vászon várakozással. Szárnyalhat a fantáziánk. A megvalósítás eleje is biztató. Megkapjuk a teremtés érzését. Már ezért is érdemes alkotni.
Amikor már haladunk a művel, fogynak a változtatási lehetőségeink, egyre inkább kirajzolódik, hova jutunk majd a képpel.
Ha túl sokat várunk magunktól, elégedetlenek leszünk.
Megfontolandó, mennyire dolgozzuk ki az elképzelésünket. Vannak művek, amelyek már vázlatában is jól mutatnak, vannak amiket középúton érdemes abbahagyni. Van amit jó végigvinni a legmaximalistább kidolgozásig. Hol húzzuk meg a határt?
Hol hagyd abba a művedet?
Aki nem elégszik meg az akadémikus ábrázolásmóddal, mit tegyen? Kövessen egy irányzatot, vagy legyen egyéni, saját stílusa?
Egy rendkívüli LáttatásOktatásra jelentkezhet közületek 5 fő.
Ez most online egyéni, online foglalkozás. Mindenkinek a saját igényei szerint történik. Nincs időhöz kötve, nem kell órákra bejárnod. A saját időbeosztásodba illesztheted, mikor olvasod el a leveleim. Ez nem automatikus levelezés, hanem élő kommunikáció.
3 hét van a jelentkezés lezárásáig, de nagyon hamar betelik a létszám!
Ha szeretnéd mások képeit önállóan megítélni, bátran vállalni saját alkotásodat, szeretnél tisztában lenni, milyen színvonalon alkotsz, jelentkezz és ...
... Lássuk csak?
Ilyen tanfolyamot eddig senki nem ajánlott. Ezen az áron még én sem.
Aki már volt nálam személyesen vagy online oktatáson, másképp lát azóta.
Egytől egyig szerették a foglalkozásokat.
Olyan szemmel nézheted az alkotásokat, amilyennel eszedbe sem jutott eddig.
Meglepő feladatokat fogsz kapni.
Az online tanfolyam 18.000 Ft helyett most 10.800 Ft.
Ez karácsonyi ajándék Tőlem, Nektek :)
Nem lesz egy évig ilyen nagy kedvezmény!
Ezt is csak 5 alkotó kaphatja meg.
Ha betelik ez a létszám, de legkésőbb december 23-án éjféltől ismét 18 000 Ft lesz a tanfolyam.
2016. november 24., csütörtök
EZ NEM LEHET IGAZ! Ez mese...
50%-os akció vasárnap éjfélig és ingyenes szállítás.
Zalai Erdők Meséi: Böszmerenghy Töhötöm I.
Készültek szakmai vélemények a Böszmerenghy Töhötöm című mesénkről, de lássuk először a szereplők véleményét:
Mélabéla:
– Az egyik szakmai véleményt mintha Remete írta volna, olyan. Szerinted is Zordibál
Zordibál:
– Jaj Mélabéla, miért mondasz ilyeneket? Remete sokkal hosszabbat írt volna, és mindent "zalainak" nevezne benne.
Mélabéla:
– Szerintem ez is elég hosszú. Báár, az egyik rövid.
Zordibál:
– Nem az a lényeg Mélabéla, hogy milyen hosszú.
Mélabéla:
– Háát, mi a lényeg?
Zordibál:
– Hogy mi? Moj, a könyvmoly, ő tudja a lényeget.
Moj:
– Persze hogy én. Ez a könyv formabontó, úgy ahogy a Micimackó is az.
Nincs konkrét szerkezete, nincs a jellembeli fejlődéseknek íve, mert az olyan meséket profik írják.
Ez, és az ehhez hasonló módon íródott mesék csak úgy megtörténnek, és az egyszerű történeteknek a mélyén az élet lényege rejtőzik, de nem bújik el nagyon.
Az ilyen mesék, csak úgy kibuknak az író szívéből lelkéből.
A visszajelzésekből tudom, hogy a gyerekek és a szülők is szerették, várják a folytatást.
Szeretik, mert a mi mesénkben nincs erőszak, a hibáinkkal együtt szeretnivalóknak tartanak minket, mert elfogadjuk egymást olyannak, amilyenek vagyunk.
Szeretnének ők is ilyen világban élni.
Tetszik nekik azért, mert a szókincsünk egyrészt egyszerű, másrészt olyan régi kifejezések is használunk, amiből a fiatalabbak bővíthetik ismereteiket.
Rövid kis tájleírásaimmal érezhetővé válik a hely hangulata, ahol egészen természetközeli az élet.
Az emberek világától részben elrugaszkodik, ezzel elindítja az olvasónk fantáziáját.
Annyira tetszett ez 10 éve a zalaiaknak, hogy többfordulós megyei versenyt rendeztek ebből a meséből.
Azonkívül, hogy minden zalai könyvtárban megtalálhatóak vagyunk mi, a Zalai Erdők Meséinek szereplői, nagy az érdeklődés a könyvesboltok részéről, ahol szinte minden példány elfogyott.
Ha keresed az interneten, Böszmerenghy Töhötöm néven meglátod, hogy milyen hiánycikk. Talán egy példány van a Libriben.
Nálunk még van raktáron néhány darab, melyek most kivételes akciós áron a Tieid lehetnek. Ráadásul a borítóra rákerül a Neved :)
Ha 2016. november 27. vasárnap éjfélig megrendeled,
50% kedvezménnyel
1590 Ft-ért
a Tied lehet a mese,
sőt, még a szállítási díjat is mi álljuk!
50% kedvezménnyel
1590 Ft-ért
a Tied lehet a mese,
sőt, még a szállítási díjat is mi álljuk!
Az akció részleteid itt láthatod:
Ne habozz, az akció csak vasárnap éjfélig él, utána már csak dupla áron tudod megvenni.
Kiváló ajándék lehet, ha van gyermek a családban, de ezt a történetet bizony a felnőttek is szeretik.
"Mosolyogva-nevetve azt is megtanultuk, hogy az élet és a tudás nagy titkai az egyszerű igazságokban vannak elrejtve." V. Geresits Gizella
"Nyugodt lelkiismerettel ajánljuk ezt a szinte kortalan úm. lélekgyógyító könyvet! Mert a meséket olvasva nemcsak az erkölcsi jót tanultuk meg észrevenni a körülöttünk élőkben, erősíteni magunkban, hanem megtanultuk látni, és érezni a természet hangulatképeit is. " Szabadi Tibor
Ha kiváncsi vagy a szakmai véleményekre, amikről Zordi és Mélabéla beszélgettek, itt olvashatod:
GOMB szakmai vélemény
2016. november 21., hétfő
Az elásott kutya
Képzeljük el, hogy a Földünk megrázza magát szörnyűségeink miatt, de nem halnánk meg. Viszont olyan körülmények jönnének létre, hogy nem lenne más lehetőség az életben maradáshoz, mint az ennivaló megtermelése. Ki lenne előnyös helyzetben?
A gyűjtögető, a vadász és a földművelő.
Valamikor regényként olvastam a mezőgazdasági könyveket, és amikor alkalmam volt rá, kiskertemben kipróbáltam néhány zöldség termelését. Nagy élmény volt.
Az elmélet azért volt gyönyörű, mert sok sok tapasztalt kertésznek a tudását ihattam magamba. A gyakorlat viszont maga volt a csoda.
Belegondoltak-e valamikor abba, hogy mi az a mag? A kezdet?
Nem. A végtelenség bizonyítéka. Mi lakozik egy magban? Benne van az egész növény lehetősége a csírától a termésig. Benne van az egész múlt és az egész jövő lehetősége, amit addig őriz, amíg a körülmények lehetővé teszik a megvalósulást.
Ez nem a parasztok dolga. Ezt minden embernek tudnia kellene. Úgy, ahogy a kisgyermeket megtanítjuk cipőt fűzni (nem ősi szükséglet pedig), úgy kellene - vagy még előbb - megtudnia, hogy az életbemaradásunk alapja a táplálkozás. Aki a táplálékot nem ismeri, nem tudja gyűjtögetéssel, vadászattal vagy megtermeléssel megszerezni magának, az nem él teljes-értékű életet, az egész életében függeni fog másoktól - azoktól, akik ezt biztosítják számára. Ez logikus, nemde?
Hogyan alakulhatott ez mégis fordítva? Jelen életünkben a termelő függ a kereskedőtől, a piaci helyzettől, a "gyártóktól".
Persze ott van még a lakhely építés és az öltözködés tudománya, ami valami titokzatos módon szükségletté vált. Mert ugye a többi élőlénynek egyszerűbb dolga van evvel. Szőr és toll, valamint a természetből összehordott "építőanyag" megteszi a magáét. Milyen főbenjáró bűn az, ami minket ilyen nehéz helyzetbe hozott? (Hiúság, kapzsiság, hatalomvágy?)
Ha viszont megtörtént, nem lenne fontosabb mindenkinek megtanulni mindenekelőtt azt, hogyan hozhat magának létre olyan körülményeket, hogy függetlenül élhessen, ha akar? Ha további igényei vannak, azt oldja meg a közössége segítségével, de az alapokra képesnek kellene lenni.
Amit megtanulunk, nem kell mindig mindet csinálnunk is, de jó érzés, ha képesek vagyunk rá. Kinek nem jó ez? Aki uralkodni szeretne azokon, akik nem képesek az önálló életre. (Itt van az a szegény bizonyos kutya, akit emiatt elástak.)
Térjünk vissza a maghoz. Nem véletlenül festettem meg a "Magok energiája" c. képemet.
Nem véletlenül szólok írásokkal és festményekkel a gyermekekhez.
"Belegondoltak-e valamikor abba, hogy mi az a mag? A kezdet? Nem. A végtelenség bizonyítéka. Mi lakozik egy magban? Benne van az egész növény lehetősége a csírától a termésig. Benne van az egész múlt és az egész jövő lehetősége, amit addig őriz, amíg a körülmények lehetővé teszik a megvalósulást."
Ki a gyermek? A kezdet? Nem. A végtelenség bizonyítéka. Mi lakozik egy gyermekben? Benne van a lehetőség. A múltból hordozott ősi törvénytől kezdve, ősei tapasztalásai, isteni adottságai révén egy csodálatos felnőtté válás lehetősége, amit addig őriz, amíg a körülmények lehetővé teszik a megvalósulást.
A gyermeket nem nevelésre kapja meg a felnőtt. A gyermeket segíteni kell, hogy tiszta lélekkel, és erős jellemmel léphessen arra az útra mely az élhető élet felé vezet. Az élhető élet sokféle lehet, mindenki tehetsége és adottsága szerint teremtheti meg. Az viszont biztos, hogy az élhető élet nem szólhat félelemről, függőségről és kegyetlenségről. Egy ilyen életben nem kell keresni a boldogságot. Az ilyen élet boldog élet. Boldog, ahogy Mici Mackóék boldogok, ahogy a Kis herceg is az.
Az ő példájukra íródik a mi mesénk is. az első kötet 10 éve jelent meg. Van még belőle néhány darab. Akit érdekel küldök a könyvről infókat.Pl.Libry, Nálunk sokkal olcsóbb.:) Feliratkozás mesekönyv infókra:
GOMBmesekonyv.hu/
2016. június 23., csütörtök
Laktóz-glutén-tojás-cukor és tartósítószermentes reggeli + vers
Laktóz-glutén-tojás-cukor és tartósítószermentes reggeli
Rizsliszt és teljes kiőrlésű zabliszt 1-1 arányú keverékébe sót és őrölt köményt tettem, vízzel sűrű palacsintaállagra kevertem, épp hogy önthető legyen.
Kacsazsíron mesütöttem mindkét oldalát
Károlyfi Zsófia
Mily furcsa játék
Nyári szöcskék percegésében
firkálok egy papírra ötévesen.
Nem mondja senki, folytasd, ez jó.
Meghitt, csendes az este, pedig
a főgonosz sohasem tétlenkedik.
Szövögeti terveit, az ám.
Most elmerülve festem a jót,
piacon kínálom kalapból a szót.
Kísérőm egy fekete árnyék.
Kedvesem, az élet mily furcsa játék.
2016. június 15., szerda
Laktóz-glutén-tojás-cukor és tartósítószermentes egytál
Articum mártás
Zabpehelyliszt és rizsliszt keverékéből vízzel folyamatosan hígítva mártást főztem, amit miután félig kihűlt, kacsaolajjal (lassú tűzön olvasztott kacsaháj) kikevertem, majd tettem bele citromlét, steviát, sót, mustárt, egy csepp kurkumát.és egy egészen kis újhagymafejet nagyon apróra vágva még belekevertem.
Kóstolás után kiegészíthető citrommal, vagy mustárral stb.
Ezt párolt hússal, vagy hallal lehet tálalni, a tányér közepére a sűrű mártás, benne egy koktélparadicsommal. Körberakható még reszelt sárgarépával és karikával, citromszelettel, citromfű levelekkel esetleg főtt kukoricával.
Károlyfi Zsófia
Hallod-e
Ha dallam szól a múltból?
Elhozza-e még egy csók ízét?
Elragad-e a ritmus?
Látod behunyt szemhéjad színét?
folytatás...
http://www.poet.hu/vers/7726
A verset eddig 664 alkalommal nézték meg.
folytatás...
http://www.poet.hu/vers/7726
A verset eddig 664 alkalommal nézték meg.
2016. június 13., hétfő
A titokra kell rájönni. Ez a lényeg.
Valamikor olyan társaságban voltam, akik féltek a mesterek hatásától. Azt mondták, kb. 10 év kell ahhoz hogy levetkőzzék a mester hatását, hogy kialakuljon a saját egyéniség, mert tanul, akaratlanul is a tanárt utánozza. Ritka az amikor a tanítvány túlszárnyalja a mesterét.
Annyira bennem maradt a véleményük, hogy ezért kezdtem el a magam útját járni, és kialakítottam egy sajátos technikát, ami egyedivé teszi amit alkotok. Ez sem egy utolsó szempont.
Valamiről megfeledkeztem, de már elindultam ezen az úton is.
A kép lényegét, a festészet legfontosabb részét kell tudni fejleszteni.
Ezt a látásmódunk fejlesztésével lehet elérni. Ez nem rögtön az ecsettel történik, sokkal inkább gondolkodással, filozófiával. A titokra kell rájönni. Ez a lényeg. Nem a modell/tárgy ábrázolása a kép lényege, hanem az, hogy a tárgyat mulandónak, vagy örökkévalónak szeretném-e megmutatni.
Ha az érzelmi töltése ott van, a néző lába legyökerezik a kép előtt. Ha megvásárolja , majd hazaviszi, és a képet nem unja meg, akkor számára az remekmű. Ugyanis ha a kép, mondjuk egy almás csendélet, ne gondolja senki, hogy ő otthon almákat szeretne nézegetni. Őt abban a képben a mulandóság, vagy az örökkévalóság érzése ejtette rabul.
Egyszer egy kócsagot ábrázoló képet vásárolt tőlem valaki. Megkérdeztem tőle, hogy szereti a kócsagokat? Válasza: nem, én ezt a képet szeretem.
Most úgy látom, nem kell félni a nagyok hatásától. Nem véletlen festettek úgy, ahogy.
Cezanne megengedhette magának, hogy egy hegyet számtalan példányban, és egyre jobban absztrahálva fessen meg. Kutatta a titkot, és azt hiszem rájött valamire. Egy kép lényege, az örökkévaló, a végtelen hatásában rejlik. Minél jobban elveszíthetetlennek érzem, annál jobban lenyűgöz. A valóságos ábrázolás minél jobban megközelíti a látvány részleteit, annál inkább a mulandót juttatja eszembe. Ez lehet megható.
Ha a képen csak az örökkévaló van, akkor lenyűgöz, és akkor tud nekem igazi "társam" lenni, mert hatása felrepít, és nem meghat, (nem a mulandó pillanatot könnyezem meg), tudatosítja bennem azt, hogy nemcsak halálra születtünk, hanem az örökkévalóságra is.
A valóság megközelítésével is lehet remekelni, aki a megható képeket szereti, érzelmileg azt kapja, amit vár. Ha viszont egy képen semmi érzelem nincs, az elismerés az ügyes szónál megreked.
Magam részéről azért tartom magasabb rendűnek az absztrahált képeket, és az absztrakt képeket (nem ugyanazt jelenti e kettő), mert az absztrahált és absztrakt képek előtt azt kapom meg, amit a jelen valóságtól nem. A végtelenség érzését.
Nem lehetek evvel egyedül, mert megfigyelhető a művészeknél, hogy érettebb korukban a legtöbben eljutnak az absztrakt képek alkotásáig. Már nem érdekli őket a tárgyi megjelenítés, már csak a kép lényegét közvetítik színekkel, vonalakkal, ritmussal.
Az absztrakt ábrázolásmódú alkotások között vannak geometrikus képek, amorf képek és a kettő keveredése is. A geometrikus, számomra játékos dolog, ha keveredik az amorffal, akkor lehet mondjuk ritmikus, az amorf pedig a lélek legmélyebbét igyekszik átadni. Mindnél nagyon lényeges a színek összhatása, és a kép egyensúlya. Tárgy nélkül kell elérnie azt, hogy párbeszédet kezdjen a nézővel.
A képnek meg kell szólítania a nézőt. Ez a cél.
Nem a nézőnek kell megdicsérnie az alkotót. Megteheti, de az nem lehet cél.
Annyira bennem maradt a véleményük, hogy ezért kezdtem el a magam útját járni, és kialakítottam egy sajátos technikát, ami egyedivé teszi amit alkotok. Ez sem egy utolsó szempont.
Valamiről megfeledkeztem, de már elindultam ezen az úton is.
A kép lényegét, a festészet legfontosabb részét kell tudni fejleszteni.
Ezt a látásmódunk fejlesztésével lehet elérni. Ez nem rögtön az ecsettel történik, sokkal inkább gondolkodással, filozófiával. A titokra kell rájönni. Ez a lényeg. Nem a modell/tárgy ábrázolása a kép lényege, hanem az, hogy a tárgyat mulandónak, vagy örökkévalónak szeretném-e megmutatni.
Ha az érzelmi töltése ott van, a néző lába legyökerezik a kép előtt. Ha megvásárolja , majd hazaviszi, és a képet nem unja meg, akkor számára az remekmű. Ugyanis ha a kép, mondjuk egy almás csendélet, ne gondolja senki, hogy ő otthon almákat szeretne nézegetni. Őt abban a képben a mulandóság, vagy az örökkévalóság érzése ejtette rabul.
Egyszer egy kócsagot ábrázoló képet vásárolt tőlem valaki. Megkérdeztem tőle, hogy szereti a kócsagokat? Válasza: nem, én ezt a képet szeretem.
Most úgy látom, nem kell félni a nagyok hatásától. Nem véletlen festettek úgy, ahogy.
Cezanne megengedhette magának, hogy egy hegyet számtalan példányban, és egyre jobban absztrahálva fessen meg. Kutatta a titkot, és azt hiszem rájött valamire. Egy kép lényege, az örökkévaló, a végtelen hatásában rejlik. Minél jobban elveszíthetetlennek érzem, annál jobban lenyűgöz. A valóságos ábrázolás minél jobban megközelíti a látvány részleteit, annál inkább a mulandót juttatja eszembe. Ez lehet megható.
Ha a képen csak az örökkévaló van, akkor lenyűgöz, és akkor tud nekem igazi "társam" lenni, mert hatása felrepít, és nem meghat, (nem a mulandó pillanatot könnyezem meg), tudatosítja bennem azt, hogy nemcsak halálra születtünk, hanem az örökkévalóságra is.
A valóság megközelítésével is lehet remekelni, aki a megható képeket szereti, érzelmileg azt kapja, amit vár. Ha viszont egy képen semmi érzelem nincs, az elismerés az ügyes szónál megreked.
Magam részéről azért tartom magasabb rendűnek az absztrahált képeket, és az absztrakt képeket (nem ugyanazt jelenti e kettő), mert az absztrahált és absztrakt képek előtt azt kapom meg, amit a jelen valóságtól nem. A végtelenség érzését.
Nem lehetek evvel egyedül, mert megfigyelhető a művészeknél, hogy érettebb korukban a legtöbben eljutnak az absztrakt képek alkotásáig. Már nem érdekli őket a tárgyi megjelenítés, már csak a kép lényegét közvetítik színekkel, vonalakkal, ritmussal.
Az absztrakt ábrázolásmódú alkotások között vannak geometrikus képek, amorf képek és a kettő keveredése is. A geometrikus, számomra játékos dolog, ha keveredik az amorffal, akkor lehet mondjuk ritmikus, az amorf pedig a lélek legmélyebbét igyekszik átadni. Mindnél nagyon lényeges a színek összhatása, és a kép egyensúlya. Tárgy nélkül kell elérnie azt, hogy párbeszédet kezdjen a nézővel.
A képnek meg kell szólítania a nézőt. Ez a cél.
Nem a nézőnek kell megdicsérnie az alkotót. Megteheti, de az nem lehet cél.
Kalap-kabát
Hajléktalan lelkem
ül az utcán,
Kalapjából kínálja a szót,
Az igaz szót, mely szívéig
szállna, ha megállna
bárki is, de nem dobálna
venne belőle,
Mert üríthetetlen.
Mégsem kell senkinek,
hát feláll, kalap-kabát
És továbbáll,
Oda hol menthető még
Egy...
2016. június 12., vasárnap
Laktóz-glutén-tojás-cukor és tartósítószermentes ebéd vagy vacsora
A megsózott csirkecomb felsőket alacsony hőfokon fedő alatt ropogósra sütöttem.
A zsenge nyári káposztát szeletekre vágva enyhén megsóztam, az uborkát, paprikát szintúgy.
Egy kevéske hagymát is közévágtam, épphogy csak fűszerként.
Steviás citromos levet egy kis olívaolajjal kevertem, és jól átforgattam a zöldségekkel.
Újkrumplit és cukkinit karikára vágva átsütöttem kacsazsíron.
Tálaláskor lehet díszíteni pirospaprikával, citromfűvel, koktélparadicsommal.
A zsenge nyári káposztát szeletekre vágva enyhén megsóztam, az uborkát, paprikát szintúgy.
Egy kevéske hagymát is közévágtam, épphogy csak fűszerként.
Steviás citromos levet egy kis olívaolajjal kevertem, és jól átforgattam a zöldségekkel.
Újkrumplit és cukkinit karikára vágva átsütöttem kacsazsíron.
Tálaláskor lehet díszíteni pirospaprikával, citromfűvel, koktélparadicsommal.
2016. június 11., szombat
Mit látsz?
Parton
állva nézem a megfoghatót.
Hullám kavarint fel a
légbe
és kéklő végtelent tesz elém.
Örökkévaló ez az
érzés.
Egyszerre magasztos és szerény
és kétkedő a kérdés
Mit látsz ?
Én azt látom ami az enyém.
2016. június 6., hétfő
Se bölcs / se bölcselet
http://www.poet.hu/vers/47811
Hát menj
talpad alatt süvít a semmi
hogy szállni tudj
de lépni is
és Emberré lenni.
Ballagsz vagy repülsz
egyre megy
csak jó felé haladj.
Vagy az se
csak haladj.
Mi jó
és mi rossz
ki dönti el?
Se bölcs
se bölcselet
se semmi...
(Károlyfi Zsófia /részlet)
http://www.poet.hu/vers/47811
2016. május 29., vasárnap
Fátylat a szemünkről
Megvilágosodás
Látod szertefoszlik
Lassan a talmi fény
És tisztán tündököl
A szíved rejtekén
Az igaz szó tőlem
Vezérlő csillagért
Ha elmegy az éjünk
Fátylat a szemünkről
Ledobni ne féljünk
Adja az Isten
Károlyfi Zsófia
Károlyfi Zsófia
2016. május 24., kedd
Egy Kandinszkij kép előtt. Milyen lehet egy absztrakt kép?
Az Aranyecset Művészeti Egyesület absztrakt, nonfiguratív pályázatot hirdet, Művészeti elvonótúra" címmel.
Szűkebb értelemben véve, absztrakt művészet , a geometriai formák, a színek és hasonló (képi) eszközök öncélú, modelltárgyakra nem utaló vagy azokat a végsőkig leegyszerűsítve ábrázoló alkotás.
Egy Kandinszkij kép előtt
Az idézet nem ehhez a képhez szól.
„ Előjáték.
Egy rendkívül keskeny kép van előttünk. Nem terül el szélesen, nem terpeszkedik, hanem karcsún kúszik fel, mintha belső könnyedség mozgatná. A keret kékes rózsaszínben csillog, ezt a színt azonban a művész nem egyenletesen kente fel, hanem saját magában árnyalta, maga ez a szín is könnyű, mint a pirkadat első fuvallata. A szinte áttetsző keretben lebegve, szemünkbe világít a sárga szín: a jó termés színe, amely az embert egy nyári napra vagy az a érő mezőkre emlékezteti. Helyes dolog-e ilyen módon a tárgyak világára gondolnunk? Helytelen volna, ha tárgyakat „látnánk bele” a kép formáiba. De ezt nem is tesszük, csupán azt akarjuk mondani, hogy a színek és formák is kifejezhetnek valamit, és sokatmondóan emlékeztethetnek bizonyos dolgokra vagy helyzetekre. Egészen egyszerű dolgokból indultunk ki: a formákból és az alapszínekből. Ezeket az egyszerű dolgokat azonban komolyan kell venni, hiszen megadhatják egy kép hangulatát. Ezen a képen a súlytalanságot, boldogságot fejeznek ki.
Ha áttekintjük a belső mezőt és világos, de nem sematikus beosztásait, ismét találkozunk a keret színével, néha ugyanazzal a színnel, néha pedig változataival, amelyek a hűvös rozsdabarnától a tüzes vörösig minden árnyalatot tartalmaznak. Így a vidám szín, mint egy szövedék, elterjed az egész felületen, ez a szín – ahogyan változik -, szinte lélegzik. A rózsaszínnek ezek a változatai ismét kifejezésre juttatják a kép hangulatát.
De a vöröses árnyalat a sárga alapon életre kelt egy ellenszínt is, amely már ott lappangott benne: a kéket. A csendes és lassan tovakúszó színszövedék hangosabb és gyorsabb válaszra talál. Hol élénken felragyog a kék, hol elhalványul, hol pedig zöldbe megy át. Bár ez a szín nem foglalja el a képfelület nagy területét, jelenlétével fontos szerepet tölt be. Talán fokozza az alaptónus szelídségét?
Nem, hanem feszültséget teremt.
Míg a keretet és az alapot a színek szempontjából kell szemlélni, a középső mezőben nem a színek, hanem a formák szerepe a döntő. Ezek a formák valamennyien finomak, törékenyek, mintha a lehető leghalkabban szeretnének jelen lenni. Nem tolonganak, nem lökdösnek. Játszanak. Mintha gyermeki kedély teremtményei lennének: a játékosság költeményei. Ezek a formák is részt vesznek a kép könnyed hangulatának kialakításában.
A formák két módon jelennek meg: szabályosan és szabálytalanul. A szabályos formák baloldalt alul, lehetőleg egyszerűen jelentkeznek, egyenes vonalak képében, melyek felváltva hol fehérek, hol zöldek. Vannak olyan zeneművek, amelyeknek a kezdetén többször ugyanaz a hang ismétlődik meg, vajon a zeneszerzőhöz hasonlóan cselekszik-e itt a festő? Fent jobboldalt vízszintes és függőleges vonalak keresztezik egymást, mint amikor bizonyos zenedarabok bevezetéseként hangokat és ellenhangokat tisztáznak. Ezután oldódik a díszítőelemek mértani szigora: város tervrajzára emlékeztető képződmény, fekete és piros pontok és négyzetek sorai, szabadabban szétszórt pontminták vagy tömörebb, összekuszáltan elrendezett téglalapok alakulnak ki.
Végül tehát a szabályos birodalma érintkezik a szabálytalan birodalmával, a matematikai átmegy a matematikailag már felfoghatatlanba, és az általánost elnyomja a részletek gazdagsága. Csak úgy hemzsegnek az egyedi formák. A kis forma-egyéniségek nagyon is a saját akaratuk szerint viselkednek. Ezek a formák kígyóznak, fickándoznak, összecsukódnak, vagy sokoldalúan kitárulkoznak, ezek a formák kemények, vagy puhák, hegyesek vagy gömbölyűek, határozott irányba tartanak, vagy cél nélkül hányódnak. Hol egyedül marad egy alak, hol pedig több figura társul egymással: lazán érintkeznek, vagy kuszán egymásra zsúfolódnak. Ez a fantázia világa.
Amikor Vaszilij Kandinszkij 1937-ben a könnyed bagatelleket megalkotta, hetvenegy éves volt. Addig már sokat átélt. Hazáját, Oroszországot egy idő után el kellett hagynia. Kemény küzdelmek és művészi fejlődés tizenöt esztendeje következett Németországban. Később származása miatt a nemzeti szocialisták törvényen kívül helyezték, és ötven művét elkobozták, hogy megsemmisítsék őket. Kandinszkij Párizsba vonult vissza. Ott festette ezt a képet, amelyben egész életbölcsességét foglalta össze. Ebben hirdeti, hogy a tiszta derűt a legnehezebb elérni, és ez a legszebb az életben. Az amit itt a báj egy mozdulatával megmutat, a valóságban létünk komoly tartalmát képezi, a változás és a mérték, a fantázia a rendezettség közti lüktetést: aki csak a szabályosat akarja, megdermed, aki csak a szabálytalant akarja szétesik. Mindennapi életünk állandóan visszatérő, merészséget kívánó és feszültséggel járó feladata, hogy a szabályosat és a szabálytalant együtt tudjuk megélni és kifejezni. Az egyik oldalon értelem és törvény, a másik oldalon pedig az, ami értelem és törvény ellen és felett van – ellentétes tendenciáknak ez a küzdelme gyakran szétszakadással fenyeget bennünket. De a bölcs öreg mester elárulja nekünk, hogy ennek a derűnek a titka, hogy mindent távolból és játék közben szemléljünk. Gyerekeknek és isteneknek már természettől fogva ilyen a szemléletmódjuk. Örvendezzünk a kép kozmikus játékán, amelyből sem az értelem, sem az értelmetlenség nem hiányozhat.
Szeretném ha az enyém lenne ez a kép. Szeretném nézni, amikor fáradtnak, lassúnak, ernyedtnek érzem magamat. Nagy szükségem lenne rá, mert néha – komolyságom börtönében – túlságosan is felnőtt vagyok.„Előjáték” – ez legyen a címe ennek a rövid képszemlélésnek. Vezérmotívumai a következő fejezetekben minduntalan fel fognak bukkanni.” Heinrich Lützeler
2016. május 4., szerda
"Nyárrá simít téged ha kéred..."
Károlyfi Zsófia
Szögek arannyá válása
Megcsillan a nemes fény emléke reggel
Valaha ezüst volt és színarany
Mit otthagyott mondván rabság megvetéssel
Most egy gyík szeméből köszön rá
végre nevet nevet végre
Nem száguld a motor... szívén táncol az tét
Lassul a táj és lelassul a perc
Tenyerébe egy zöldes futó inda hajt
Lábán a bocskor nyúllá válik
ének és dallam felfakad
lelke újra az életé
teste újra az életé
homloka ráncai oldva
szíve többé nem mogorva
újra szenved újra érez
újra boldog újra kérdez
és megszólal és elhallgat
és megbízhat és csalódhat
és könnyezhet és kacaghat
szöget arannyá változtat
És most megcsillan a szögeken a vércsepp
Aranyszínen rubintvörös csermely
Lelke táplálja és teste mi egész lett
Száguldhatna motorján de vár
Élhet végre végre élhet
És folyik a vére nem veszi észre már
Őszébe belevág a téli szél
De új vért termel és egy új fordulattal
Nyárrá simít téged ha kéred
Ha érted ha nem is érted
http://www.poet.hu/vers/123514
(370)
Károlyfi Zsófia Kitörés 110x 90cm
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)