Károlyfi Zsófia
Szögek arannyá válása
Megcsillan a nemes fény emléke reggel
Valaha ezüst volt és színarany
Mit otthagyott mondván rabság megvetéssel
Most egy gyík szeméből köszön rá
végre nevet nevet végre
Nem száguld a motor... szívén táncol az tét
Lassul a táj és lelassul a perc
Tenyerébe egy zöldes futó inda hajt
Lábán a bocskor nyúllá válik
ének és dallam felfakad
lelke újra az életé
teste újra az életé
homloka ráncai oldva
szíve többé nem mogorva
újra szenved újra érez
újra boldog újra kérdez
és megszólal és elhallgat
és megbízhat és csalódhat
és könnyezhet és kacaghat
szöget arannyá változtat
És most megcsillan a szögeken a vércsepp
Aranyszínen rubintvörös csermely
Lelke táplálja és teste mi egész lett
Száguldhatna motorján de vár
Élhet végre végre élhet
És folyik a vére nem veszi észre már
Őszébe belevág a téli szél
De új vért termel és egy új fordulattal
Nyárrá simít téged ha kéred
Ha érted ha nem is érted
http://www.poet.hu/vers/123514
(370)
Károlyfi Zsófia Kitörés 110x 90cm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése