Hajléktalan lelkem
ül az utcán,
Kalapjából kínálja a szót,
Az igaz szót, mely szívéig
szállna, ha megállna
bárki is, de nem dobálna
venne belőle,
Mert üríthetetlen.
Mégsem kell senkinek,
hát feláll, kalap-kabát
És továbbáll,
Oda hol menthető még
Egy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése