2016. május 2., hétfő

Ez a kép követ Téged a szemével, bárhova is lépsz.+ vers. 671-en olvasták az előző blogot, amit a látás megtanulásáról írtam.

Óriási az érdeklődés a ebben a témában. Mivel valószínűleg mindenkinek van olyan ismerőse, akinek megítélése szerint szüksége lenne ilyen irányú fejlődésre, sokan osztogatták cikkemet.
Ellenben a legtöbben úgy gondolják, hogy nekik maguknak  nincs erre szükségük.
Milyen érdekes is az emberi természet.
Azt hiszem itt bukik meg a LáttatásOktatás májusi kurzusa, hacsak nem indítok mások kritizálása klubot, (mert azt szívesen teszik a képzetlenek, félképzettek, képzettek egyaránt).
Sebaj, tele vagyok ötletekkel.
Azért két emberrel elindítom ám a képzést holnaptól. Ők fejleszteni fogják látásmódjukat. Azért nem többel, mert a többi jelentkező, csak bekíváncsiskodott.
Ha valaki meggondolná magát, még jelentkezhet.

Hosszú szünetet tartottam blogolásban is, mert:
Május 1-ig bekérték az utóbbi egy év  műteremlakásban készült alkotásaimat  fotón, írásaimat e-mailen , és a MANK kiválogatja az,t amit vihetek kiállításra Szentendrére a központjukba szeptemberben.
Több szempontból nagyon jelentős esemény ez. Azért adták a műteremlakás bérleti jogát nekem, hogy fessek, írjak, mint a motolla. A szeptemberi kiállításra sokból választják ki a legjobbakat.
Minden félbehagyott képen dolgoztam, és tegnap éjfélkor el is küldtem az összes írásomat, festményemet, ami az utóbbi egy évben készült.
Nehéz év volt, mert új beköltöző lévén, a felújítást , mely ebben a lakásban 24 éve nem volt, nekem kellett megoldani.160 nm.  Elég művészi kreatív módon tesszük ezt lányommal. 80%-ban elkészültünk.

Ez a kép követ Téged a szemével, bárhova is lépsz.



Károlyfi Zsófia

Fogyok

A felszínre menekültem, 
Könnyeim értékét 
Féltve féltem, 
Mert gyöngyömtől megfosztva 
Semmim sincs 
Csak kemény bánatom a kincs. 

Partját veszíti életem, 
Naponta eltaszít a végtelen, 
A holnap feketénél feketébb, 
És csillagígéret az Ég... 

Amint megfognám kezedet 
Érezném az éltető kenyeret, 
De kérni nem tudok... fogyok, 
Ha nem szeretsz... nem vagyok... 

Amit már réges-rég untam, 
Cinkosomnak szegődött a múltam, 
Zsonglőrködik velem a vég... 
És kéreti magát a még...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése