Ellenben a legtöbben úgy gondolják, hogy nekik maguknak nincs erre szükségük.
Milyen érdekes is az emberi természet.
Azt hiszem itt bukik meg a LáttatásOktatás májusi kurzusa, hacsak nem indítok mások kritizálása klubot, (mert azt szívesen teszik a képzetlenek, félképzettek, képzettek egyaránt).
Sebaj, tele vagyok ötletekkel.
Azért két emberrel elindítom ám a képzést holnaptól. Ők fejleszteni fogják látásmódjukat. Azért nem többel, mert a többi jelentkező, csak bekíváncsiskodott.
Ha valaki meggondolná magát, még jelentkezhet.
Hosszú szünetet tartottam blogolásban is, mert:
Május 1-ig bekérték az utóbbi egy év műteremlakásban készült alkotásaimat fotón, írásaimat e-mailen , és a MANK kiválogatja az,t amit vihetek kiállításra Szentendrére a központjukba szeptemberben.
Több szempontból nagyon jelentős esemény ez. Azért adták a műteremlakás bérleti jogát nekem, hogy fessek, írjak, mint a motolla. A szeptemberi kiállításra sokból választják ki a legjobbakat.
Minden félbehagyott képen dolgoztam, és tegnap éjfélkor el is küldtem az összes írásomat, festményemet, ami az utóbbi egy évben készült.
Nehéz év volt, mert új beköltöző lévén, a felújítást , mely ebben a lakásban 24 éve nem volt, nekem kellett megoldani.160 nm. Elég művészi kreatív módon tesszük ezt lányommal. 80%-ban elkészültünk.
Ez a kép követ Téged a szemével, bárhova is lépsz.
Károlyfi Zsófia
Fogyok
A felszínre menekültem,
Könnyeim értékét
Féltve féltem,
Mert gyöngyömtől megfosztva
Semmim sincs
Csak kemény bánatom a kincs.
Partját veszíti életem,
Naponta eltaszít a végtelen,
A holnap feketénél feketébb,
És csillagígéret az Ég...
Amint megfognám kezedet
Érezném az éltető kenyeret,
De kérni nem tudok... fogyok,
Ha nem szeretsz... nem vagyok...
Amit már réges-rég untam,
Cinkosomnak szegődött a múltam,
Zsonglőrködik velem a vég...
És kéreti magát a még...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése