AZ ÁLOM IS VALÓSÁG
A gondolat teremtő erejéről már mindenki meggyőződhetett, hisz bármi, amit az ember létrehoz, előbb gondolataiban születik meg.
Tehát kétségtelen, hogy a gondolat - bár láthatatlan -, de egy létező dolog.
Ebből számomra az következik, hogy az álmodozás és az álmodás is létező dolog, mivel az agyunkban jön létre, méghozzá hasonlóképpen, mint a gondolat.
Az álmodozásból is létrejöhetnek kézzelfogható dolgok.
Velem előfordult már nemegyszer, hogy álmodoztam valamiről, vágytam valamire, és egyszer csak megvalósult - pedig nem is pont a célért cselekedtem. Egészen mást szerveztem, és a korábbi álmodozásomból valósult meg valami.
Álomfejtésről most nem indítok értekezést, de van olyan, hogy előre megálmodunk valós dolgokat.
Kijelenthetjük-e, hogy ha a gondolat valóság, akkor
AZ ÁLOM IS VALÓSÁG?
Véleményem szerint igen.
Igencsak kézzelfogható valóságok az alkotások. Nagy részük álomból születik, álomról szól, vagy fantázia.
Szóljon erről a következő kiállításunk témája. Két kiállítást rendezünk ebből.
Az egyik egy alkotópáros egymásra találása kapcsán szerveződött. Hollai Krisztina, aki az Aranyecset Művészeti Egyesület művészeti vezetője, és én, Károlyfi Zsófia, aki ezt az egyesületet alapítottam, közös kiállítást szervezünk.
PÁLYÁZAT
A másik kiállítás ugyanebből a témából egy közös kiállítás, melyre pályázat útján lehet jelentkezni az
aranyecset.hu@gmail.com címen
Az itt kiállított képeim közül a legújabbak az univerzumi életérzésről a természetbe való visszaolvadásról szólnak, és a jövő harmonikus világából küldik az energiát a visszatéréshez.
Erről a jobb világról való vízióm hatja át az összes alkotásomat, de amíg eddig a ráérzések vezettek, most már a tudatos mondanivaló viszi előre témáim kialakítását.
Röviden:
Amikor majd a mostani korunk emlékét is beszőtte a pók, lesz egy világ, amikor el sem hisszük, hogy így éltünk.
Ekkor harmóniába olvadva élünk együtt a természettel, erős lesz a telepátia és a jelrendszer, és semmi fölösleges dolgot nem fogunk gyártani.
Néhány képemnek magam készítek keretet, ez is a vászonra van feldolgozva. Olvadásos módszerrel, és aranyozva, evvel szimbolizálom a visszaolvadást a természetbe, és az Aranykort.
Lesz egy világ, a jövőőskor (ARANYKOR)
Vízió
Az a világ, aki megmutatta magát nekem, kis részletekben, jelenetekben
villan fel előttem. Nem az egész világ, csak egy-egy kép. Ezeket
festem meg, de egyre tisztábban, világosabban rajzolódik ki előttem,
milyen is lehet az életünk, ha így élünk.
Már tudni fogjuk, hogyan nem szabad élni, mire nem szabad használni a
tudást.
Fejlett lesz a jelkép és szimbólumrendszer.
A mostani világról rémmesék születnek, vagy tanmesék, vagy szkeptikus
humorizálások.
Gondolatok a képek előtt sétálva:
A művészet nem tananyag, hanem öröm a köbön. Öröm a meglátás, öröm az ábrázolás, és öröm, amikor a nézővel egy hullámhosszra tud kerülni az alkotásból kisugárzó erő.
Azt, hogy mit gondol egy festő, soha nem tudhatjuk meg pontosan. Aki érzékeny lélek ráérez a kép lényegére, vagy az apró részletek szemlélésébe találja meg örömét. A festő szívből jövő gondolatai, az ecseten keresztül rányomódnak a vászonra, és örökkévalóvá varázsolják azokat a megismételhetetlen szeretetteli ihletett napokat, melyeken a művész mesterkedik.
Egy kiállítás jelentőségét érezheti az ember, amikor végignézi, és az hat rá.
Sokminden akkor értékelődik fel igazán, amikor már hiányzik.
Képzeljék el, ezt a teret ezek nélkül a képek nélkül.
Akinek nincs ilyen kivonó fantáziája, jöjjön el a finisszázs után is.
Izgalmas élmény látni egy képet a műteremben. Mégis azt mondom, méltó helyen egy kiállítótérben van, sokkal jobb itt szemlélni. Az igazi szépsége egy képnek akkor hatványozódik, amikor a helyére kerül. A legtöbb képnek a tulajdonosánál van a helye. Amikor a vásárló a saját maga alakította környezetébe elhelyezi az általa kiválasztott képet. Ekkor van az oda-vissza hatás. Ekkor szakad ki a többiek mellől a kiválasztott, és egy új környezetben egyedül pompázhat. Egyedi környezetből küldheti állandósult energiakisugárzását ránk.
A Lélekút nyolc állomása
Az első állomás, a Lélek leszületése.
Ki tudja lelkünk honnan jön? Csak sejtéseink vannak.
Tegyük fel, hogy a kozmikus térből, valahonnan elindul. Mit érezhet, amikor meglátja távolról a Földet? Kíváncsian készülődik, talán egy nagy kalandnak gondolja ezt a feladatot. Vonzza a távolság. Mélység ez, vagy magasság? Repíti a mindenség ereje és testbe öltözve megérkezik a Földre.
A második állomás, a környezethez való alkalmazkodás.
Még, látszik megérkezésének útja, mint egy töröttszárnyú madár áll le a Földre. Még az Univerzum részének érzi magát. Teljesítette feladatának első nehézségét. Megékezett.
Valószínű meghökken ettől a nagy változástól. Szabad szárnyalás helyett földhözragadt lábú testbe van zárva Új élmény ez és új feladat.
A harmadik állomás, a diszharmónia megjelenése.
Miután körülnéz és megtapasztal elég sokmindent, eszébe jut miért is érkezett ide. A szabadság és a boldogság hírnöke.
Észreveszi a földi élet problémáit. Tervei megvalósítása nagyon sok nehézségbe ütközik. Nem csinál belőle gondot, keresi mindenre a megoldást.
A negyedik állomás, a küzdelem a nehézségekkel.
Az egyik probléma hozza a másikat, már nem elég a szorgalom. Energiát gyűjt és hatalmas erővel nekilendül, elhatározza, hogy mindennel megküzd, mindent megold. Minden erejét belevetve harcol a jóért, egészen a kimerülésig.
Az ötödik állomás, a sötétség előtt.
Úgy érzi hiábavaló volt az akarat, felesleges volt erejét beleadni, reménytelenül fogalmazza meg magában a kudarcot és kilátástalannak tűnik a folytatás. Elsötétül körülötte szinte minden, csak egyetlen távoli fény hívogatja. Ha nem vetné rá tekintetét erre a Fényre, az örök sötétségnek adná meg magát, és dolgavégezetlenül kellene távoznia.
A hatodik állomás, a Fény legyőzi a Sötétséget.
Hosszú vívódás után újra erőre kap és elindul a Fény felé.Ragyogó lesz a világ körülötte.
Ennél boldogabb még soha nem volt. Szinte szárnyal a láb alig érinti a talajt. Ezt az élményt nem érezhette soha, mert ezt csak akkor kapja meg, ha átéli a küzdelmet, és a reménytelen időszakon is túl tudja tenni magát magát. A legnagyobb fényesség a jutalma, euforikus állapotba kerül. Ez a boldogság extázisa.
A hetedik állomás a dinamikus harmónia.
Amikor a határtalan boldogság csillapodik,
elérkezik a kiegyensúlyozott dinamikus harmónia időszaka, amikor úgy érzi újjászületett, mindent újult erővel folytat. Könnyed mozdulatokkal végzi a dolgát, nem is érti mi okozott akkora gondot azelőtt. Tisztán látja mindenre a megoldást, és egyszerűen eléri a célt.
Ez már nem ellobbanó határtalan eufória, hanem parázsló tartós boldogság.
A nyolcadik állomás, a Mindenség harmóniája.
A lélek megsokszorozva önmagát, eljut az Univerzumba és onnan ragyog le, impulzusokat közvetít, csak meg kell érezni, üzeneteket ad át, csak meg kell hallani. Néha leküld egyet megsokszorozódott lényéből, amikor is kezdődhet elölről egy új Lélek leszületése.
A gondolat teremtő erejéről már mindenki meggyőződhetett, hisz bármi, amit az ember létrehoz, előbb gondolataiban születik meg.
Tehát kétségtelen, hogy a gondolat - bár láthatatlan -, de egy létező dolog.
Ebből számomra az következik, hogy az álmodozás és az álmodás is létező dolog, mivel az agyunkban jön létre, méghozzá hasonlóképpen, mint a gondolat.
Az álmodozásból is létrejöhetnek kézzelfogható dolgok.
Velem előfordult már nemegyszer, hogy álmodoztam valamiről, vágytam valamire, és egyszer csak megvalósult - pedig nem is pont a célért cselekedtem. Egészen mást szerveztem, és a korábbi álmodozásomból valósult meg valami.
Álomfejtésről most nem indítok értekezést, de van olyan, hogy előre megálmodunk valós dolgokat.
Kijelenthetjük-e, hogy ha a gondolat valóság, akkor
AZ ÁLOM IS VALÓSÁG?
Véleményem szerint igen.
Igencsak kézzelfogható valóságok az alkotások. Nagy részük álomból születik, álomról szól, vagy fantázia.
Szóljon erről a következő kiállításunk témája. Két kiállítást rendezünk ebből.
Az egyik egy alkotópáros egymásra találása kapcsán szerveződött. Hollai Krisztina, aki az Aranyecset Művészeti Egyesület művészeti vezetője, és én, Károlyfi Zsófia, aki ezt az egyesületet alapítottam, közös kiállítást szervezünk.
PÁLYÁZAT
A másik kiállítás ugyanebből a témából egy közös kiállítás, melyre pályázat útján lehet jelentkezni az
aranyecset.hu@gmail.com címen
Mit is ér?
A játéknak vége, de kezdődik egy másik
kettő közt a hétköznap ásít
Mert mit is ér a beszéd és a gondolat
ha nem vibráló szín szövi, s ködös homály
A teremtésnek szerepe vár. (KZs)
Az itt kiállított képeim közül a legújabbak az univerzumi életérzésről a természetbe való visszaolvadásról szólnak, és a jövő harmonikus világából küldik az energiát a visszatéréshez.
Erről a jobb világról való vízióm hatja át az összes alkotásomat, de amíg eddig a ráérzések vezettek, most már a tudatos mondanivaló viszi előre témáim kialakítását.
Röviden:
Amikor majd a mostani korunk emlékét is beszőtte a pók, lesz egy világ, amikor el sem hisszük, hogy így éltünk.
Ekkor harmóniába olvadva élünk együtt a természettel, erős lesz a telepátia és a jelrendszer, és semmi fölösleges dolgot nem fogunk gyártani.
Néhány képemnek magam készítek keretet, ez is a vászonra van feldolgozva. Olvadásos módszerrel, és aranyozva, evvel szimbolizálom a visszaolvadást a természetbe, és az Aranykort.
Lesz egy világ, a jövőőskor (ARANYKOR)
Vízió
Az a világ, aki megmutatta magát nekem, kis részletekben, jelenetekben
villan fel előttem. Nem az egész világ, csak egy-egy kép. Ezeket
festem meg, de egyre tisztábban, világosabban rajzolódik ki előttem,
milyen is lehet az életünk, ha így élünk.
Már tudni fogjuk, hogyan nem szabad élni, mire nem szabad használni a
tudást.
Fejlett lesz a jelkép és szimbólumrendszer.
A mostani világról rémmesék születnek, vagy tanmesék, vagy szkeptikus
humorizálások.
Gondolatok a képek előtt sétálva:
A művészet nem tananyag, hanem öröm a köbön. Öröm a meglátás, öröm az ábrázolás, és öröm, amikor a nézővel egy hullámhosszra tud kerülni az alkotásból kisugárzó erő.
Azt, hogy mit gondol egy festő, soha nem tudhatjuk meg pontosan. Aki érzékeny lélek ráérez a kép lényegére, vagy az apró részletek szemlélésébe találja meg örömét. A festő szívből jövő gondolatai, az ecseten keresztül rányomódnak a vászonra, és örökkévalóvá varázsolják azokat a megismételhetetlen szeretetteli ihletett napokat, melyeken a művész mesterkedik.
Egy kiállítás jelentőségét érezheti az ember, amikor végignézi, és az hat rá.
Sokminden akkor értékelődik fel igazán, amikor már hiányzik.
Képzeljék el, ezt a teret ezek nélkül a képek nélkül.
Akinek nincs ilyen kivonó fantáziája, jöjjön el a finisszázs után is.
Izgalmas élmény látni egy képet a műteremben. Mégis azt mondom, méltó helyen egy kiállítótérben van, sokkal jobb itt szemlélni. Az igazi szépsége egy képnek akkor hatványozódik, amikor a helyére kerül. A legtöbb képnek a tulajdonosánál van a helye. Amikor a vásárló a saját maga alakította környezetébe elhelyezi az általa kiválasztott képet. Ekkor van az oda-vissza hatás. Ekkor szakad ki a többiek mellől a kiválasztott, és egy új környezetben egyedül pompázhat. Egyedi környezetből küldheti állandósult energiakisugárzását ránk.
A Lélekút nyolc állomása
Az első állomás, a Lélek leszületése.
Ki tudja lelkünk honnan jön? Csak sejtéseink vannak.
Tegyük fel, hogy a kozmikus térből, valahonnan elindul. Mit érezhet, amikor meglátja távolról a Földet? Kíváncsian készülődik, talán egy nagy kalandnak gondolja ezt a feladatot. Vonzza a távolság. Mélység ez, vagy magasság? Repíti a mindenség ereje és testbe öltözve megérkezik a Földre.
A második állomás, a környezethez való alkalmazkodás.
Még, látszik megérkezésének útja, mint egy töröttszárnyú madár áll le a Földre. Még az Univerzum részének érzi magát. Teljesítette feladatának első nehézségét. Megékezett.
Valószínű meghökken ettől a nagy változástól. Szabad szárnyalás helyett földhözragadt lábú testbe van zárva Új élmény ez és új feladat.
A harmadik állomás, a diszharmónia megjelenése.
Miután körülnéz és megtapasztal elég sokmindent, eszébe jut miért is érkezett ide. A szabadság és a boldogság hírnöke.
Észreveszi a földi élet problémáit. Tervei megvalósítása nagyon sok nehézségbe ütközik. Nem csinál belőle gondot, keresi mindenre a megoldást.
A negyedik állomás, a küzdelem a nehézségekkel.
Az egyik probléma hozza a másikat, már nem elég a szorgalom. Energiát gyűjt és hatalmas erővel nekilendül, elhatározza, hogy mindennel megküzd, mindent megold. Minden erejét belevetve harcol a jóért, egészen a kimerülésig.
Az ötödik állomás, a sötétség előtt.
Úgy érzi hiábavaló volt az akarat, felesleges volt erejét beleadni, reménytelenül fogalmazza meg magában a kudarcot és kilátástalannak tűnik a folytatás. Elsötétül körülötte szinte minden, csak egyetlen távoli fény hívogatja. Ha nem vetné rá tekintetét erre a Fényre, az örök sötétségnek adná meg magát, és dolgavégezetlenül kellene távoznia.
A hatodik állomás, a Fény legyőzi a Sötétséget.
Hosszú vívódás után újra erőre kap és elindul a Fény felé.Ragyogó lesz a világ körülötte.
Ennél boldogabb még soha nem volt. Szinte szárnyal a láb alig érinti a talajt. Ezt az élményt nem érezhette soha, mert ezt csak akkor kapja meg, ha átéli a küzdelmet, és a reménytelen időszakon is túl tudja tenni magát magát. A legnagyobb fényesség a jutalma, euforikus állapotba kerül. Ez a boldogság extázisa.
A hetedik állomás a dinamikus harmónia.
Amikor a határtalan boldogság csillapodik,
elérkezik a kiegyensúlyozott dinamikus harmónia időszaka, amikor úgy érzi újjászületett, mindent újult erővel folytat. Könnyed mozdulatokkal végzi a dolgát, nem is érti mi okozott akkora gondot azelőtt. Tisztán látja mindenre a megoldást, és egyszerűen eléri a célt.
Ez már nem ellobbanó határtalan eufória, hanem parázsló tartós boldogság.
A nyolcadik állomás, a Mindenség harmóniája.
A lélek megsokszorozva önmagát, eljut az Univerzumba és onnan ragyog le, impulzusokat közvetít, csak meg kell érezni, üzeneteket ad át, csak meg kell hallani. Néha leküld egyet megsokszorozódott lényéből, amikor is kezdődhet elölről egy új Lélek leszületése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése