2015. december 30., szerda

Madarakká váltak a múlt emlékei

Remélem az Újév elsöpri az év végi kellemetlenségeket.
Amellett, hogy kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak érzem a szűk magánéletemet, szeretnék elbúcsúzni az év végi kellemetlenségektől.
Az egyik a köhögés, nátha, ami még nem hagyott el, de ráparancsoltam, hogy az új évben nem akarok tudni róla.
Az emberi gonoszságot is elengedem. Igazán nem is érintett mélyen, csak sok tennivalót adott.
Örömmel vettem tudomásul, hogy nem sérült a lelkem, sőt hasznomra tudom fordítani a tapasztalatokat.
Készülődöm az ÉVBÚCSÚZTATÓra.
Mindenkinek csak jót kívánok.
A sok jókívánság erősítse meg a mai napunkat, és BUÉK. :)

2015. december 26., szombat

Szíveteknek szebbik szavát várom

Már majdnem két hete kínoz a köhögés, az arcüreg és egyebek. Ilyenkor menekülő életet élek, ami azt jelenti, ha tehetem filmet nézek, vagy versekkel foglalkozom. A hallott és olvasott szavak elterelik a figyelmemet a bajomról.
A szónak hatalma van. A szavak jelentésükkel belém ivódnak, és elkísérnek utamon.

A versek a Mindenség szavai. Nekem úgy jönnek, le zuhognak be a szavak, ütemek, dallamok, mintha nem is tőlem erednének. Valami ellenállhatatlan erő arra késztet, hogy leírjam őket. Néha arra, hogy fésüljem át kicsit.  

 Tudod a versek, nem a valóságot tükrözik, és nem is az igazságot. Hosszúra nyúlt rövid pillanatok, múló, lelken átcikkanó érzések. Leírva mégis tovább élnek, és más lelkében másként érintenek meg mindenkit.



2015. december 22., kedd

Szeresd az ellenségedet?

Volt már eszmecsere a szeretet sokféleségéről.(Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...), de nem volt szó az ellenség szeretetéről. 
Az alábbi versemet magyarul és angolul is lehetett olvasni kiállításaimon Szigligeten, ahol személyesen fogadtam látogatóimat, évente 5 hónapon keresztül.
Mindenki másként reagálta le a verset. Az utolsó mondatot, bár számomra kézenfekvő az értelme, sokan nem értik, vagy nem jól értik.
Azt hiszem a papok most a fejemre koppintanak ha olvassák, de nekem egy pillanatig nem jutott eszembe az, hogy puszit kellene adnunk az ellenségnek.
Az, pedig, hogy nekik is kijár a felebaráti szeretet, nahát az őszinte indulataink ellen való, erőltetett dolog. Egyébként is, a szeretet ha áramlik bennünk, spontán áramlik és nem parancsszóra.
Ha bánt minket, vagy szeretteinken valaki, dehogy a szeretet önti el a szívünket. Nevetséges.
Igenis indulataink vannak olyankor, és megvédjük magunkat, vagy társainkat, ha tudjuk.
Ha valaki nem bizonyul barátnak, tartsunk távolságot, ha ellenségnek bizonyul, kapja meg azt amit megérdemel.
Nekem születésem pillanatától az egyik életfeladatom a gonosszal való küzdelem, tehát ellenség témában nagy múltra tekinthetek vissza. 
Ahogy elmúlik a harc, és elégtétellel múlttá válnak a küzdelmek, mi is az amit felfedezek ha újrapörgetem az eseményeket? Amikor más szemlélettel látom a jelentőségüket? Hát mikor lett volna alkalmam megismerni magamat? Mikor éreztem volna azt, hogy mire vagyok képes a bajban, milyen módszerrel, és milyen eredménnyel zárok le egy küzdelmet. Mennyi ideig visel meg és mennyit tudok hasznomra fordítani? 
Kibírtam, tehát erősebb lettem. Meglepődtem néhányszor magamon, amikor életveszélyekből sikerült kivágni magamat. Ilyenkor másodperceken múlnak a dolgok. Nem lehet felkészülni rá. Ekkor tudtam meg, mi az amivel születtem. Óriási érzés így győzni.
A hosszú harc az más, az már háború. Abban mindenképpen vannak veszteségek, mégis ha túl teszi magát rajta az ember, és gondolkodik, rájön, hogy sok pozitívumot hozott.
A fiúk is ezért szeretik a háborút, mert megméretik magukat. Soha nem tudnák meg mire képesek, ha nem kerülnének éles helyzetekbe. Nem helyeslem a háborút, de látom, a háborús élmények is sikerélmények, ha túléli valaki.
Tehát visszagondolva, az ellenségeknek nagy jelentőségük van sorsunk alakulásában.
Én őáltaluk lehettem pl. bátor. Amúgy egy óvatos, konfliktuskerülő ember vagyok. Nem virtuskodnék.
Akkor, amikor magasabb szintre hoznak fel a támadások, akkor érzem azt, hogy ösztönösen cselekszem és nem félek semmitől. 
Ellenségeim miatt lettem érzékeny embertársaim sorsára. Mélyen átérzem, ha másokat is hasonló megpróbáltatás ér.
Az életünkben az ellenség jelenlétét kell szeretni, és nem az egyént, aki bánt.
Akinek erről más a véleménye, rajta. Olvasom szívesen.



2015. december 20., vasárnap

2015. december 19., szombat

...Melyre mára már feltettem életem.

http://nemvalovilag.blogspot.hu/2015/12/van-e-egyetemes-szeretet.html Folytatás  
 Én a Balaton partján nőttem fel, társaim a növények, a békák, halak, a víz és a szomszéd kutyája.
Ki tudná jobban tanúsítani, hogy az egyetemes szeretet létezik? 
Ugyanis BOLDOG VOLTAM. 
Rettentően kívülállónak éreztem magam a lakhelyünkön. Az volt a kerek, amikor egyedül voltam, vagy úgy tettem, mintha egyedül lennék. Ha nem lehettem kint a természetben, bebújtam egy kecskelábú asztal alá, és firkáltam. 
Öt éves koromig azt hittem érdemes beszélni hozzá, de akkor rájöttem, jobb ha csendben maradok. 
Így őriztem meg a szabadságomat. Bár a szót még nem ismertem, de az érzést nagyon is.
Hogyan is írhatnék a karácsonyról? Talán majd holnap.



2015. december 18., péntek

VAN-E EGYETEMES SZERETET?


Nemcsak hogy sokféle szeretet van, írtam erről itt,  "Tegnap" itt, "Szeretni, csak úgy" és itt, "Nosztalgia" 
hanem  mindenki másmilyent kap. Itt a kap szón nagyon nagy a hangsúly.
A szeretet érzése, amikor bennünk keletkezik, összehasonlíthatatlan avval a vággyal, hogy minket szeressen valaki.
Mikor alakulhat ki ez a vágy. Gondolom, mindenkinél máskor.
Próbálok kutatni emlékeimben, de én embertől oly kevés szeretetet kaptam az életem indulásakor, hogy talán ez a vágy nagyon későn alakulhatott ki bennem.
Ez a hiány arra nagyon jó, hogy ami bennem szétáradt születésem óta, az csakis a teremtett világ, és a Teremtő iránt alakult ki. 
Onnan megkaptam azt a viszont szeretetet, mely után nem kell vágyódni, mert eleve adott. Annyira elzártan éltem hat éves koromig, hogy nem befolyásoltak az információk.
Gondoljunk bele a mai eszünkkel. 
Nem volt TV, nem jártam óvodába, templomba sem, nem voltak rokonok, apám menekült otthonról. 
Én a Balaton partján nőttem fel, társaim a növények, a békák, halak, a víz és a szomszéd kutyája.
Ki tudná jobban tanúsítani, hogy az egyetemes szeretet létezik? 
Ugyanis BOLDOG VOLTAM. 
Kíváncsi vagy a folytatásra?